Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 97 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 81-97
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Tárgymutató: kisebbségi jogok / nemzetiségi jogok

1989. december 25.

Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.

A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt.

Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.]

Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni).

1990. január 2.

Horváth Andor, az IB szóvivője tájékozódó megbeszélést folytatott a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS = Grupul pt. Dialog Social) és a Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) képviselőivel (→ 1990.01.08). Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke ismertette pártja nyilatkozatát; a kisebbségi jogegyenlőség programpontról kifejtette, hogy ebbe pártja beleérti az anyanyelvű oktatást és azt, hogy a közigazgatásban, a kisebbségek által lakott területeken a tisztviselők a kisebbség soraiból kerüljenek ki (vagy legalább ismerjék annak nyelvét és szokásait).

Bukarestben megalakult a volt pol. foglyok egyesülete (AFDPR).

Lengyelországban drasztikus áremelésekkel és bérbefagyasztással beindult a Balcerowicz-program.

1990. január 5.

A FSN Nyilatkozatát a romániai nemzeti kisebbségek jogairól az RTV esti adása ismertette. „A FSN határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját és ünnepélyesen kinyilvánítja: valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti és szabadságjogokat.” [RMSz, jan. 7.; Domokos 1: 90–92.] Továbbá: ki kell dolgozni a nemzeti kisebbségi törvényt, létre kell hozni a Nemzetiségügyi Minisztériumot. „Biztosítani kívánjuk a nemzeti kisebbségek jogát, hogy politikai, társadalmi és szellemi életük problémáit, saját demokratikus szervezeteik, az államhatalom, a közigazgatás, valamint a civil társadalom szerveibe a maguk soraiból jelölt, ill. választott képviselők útján oldják meg.” – Domokos Géza emlékirata szerint ez a „leggyorsabban megtagadott, majd tökéletesen elfeledett dokumentuma az új politikai rendszernek”. [Domokos 1: 83.] (→ 1989.12.24)

Az RMDSz IB Bukarestben megtartotta első sajtóértekezletét.

Kolozsvárott, Jakó Zsigmond professzor lakásán, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) volt tagjai és az erdélyi tudományos élet meghívott kiválóságai arról döntöttek, hogy újrakezdik az egyesület kommunizmus alatt betiltott tevékenységét. [Bővebben lásd: Erdélyi Múzeum, 1991. 1/4. füzet] (→ 1990.02.10)

1990. március 9.

Kolozsvári ideiglenes székhellyel megalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKdP). A Protestáns Teológia dísztermében száznál több részvevő gyűlt össze, meghallgatták a Moldován Béla és Sipos Gábor által szerkesztett programtervezetet. A párt programja (tk.): az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti oktatás legalizálása, az elvett egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Követelik a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítását. – A hivatalos bejegyeztetés folyamatban van, a gyűlés idején már félezer tagja volt a pártnak. – Az ideiglenes választmány: Moldován Béla, Imreh József, Podhradszky László, Takácsik Tibor, Bálint Tiborné Kovács Júlia, Dezméri Zsombor József, Újvári Ferenc, Sipos Gábor.

Tőkés László a New York-ban székelő m. emberjogi alapítvány (HHRF) meghívására, az AEÁ-ba utazott. (→ 1990.03.30)

1990. április 3.

Az RMDSz és a VR képviselőiből álló vegyes bizottság megállapodott abban, hogy a ro. lakosságot biztosítani kell arról, hogy a kisebbségek jogai, azok gyakorlásának biztosítása nem csorbítja érdekeiket, az erdélyi magyarokat pedig arról, hogy a jelenlegi államhatalom – összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Ro. által elfogadott nemzetközi szerződésekkel – minden törvényes jogot garantál az itt élő kisebbségek számára.

1990. április 5.

Az RMSz közölte az RMKdP programját, melyet a párt szervezőbizottsága (tk. Podhradszky László, Újvári Ferenc, Moldován Béla, Takácsik Gábor, Sipos Gábor, Bálint Júlia, Ortenszky Ildikó) adott ki. Ebben szerepel a keresztény értékrend társadalmi érvényesítése, az egyházak autonómiájának biztosítása, a felekezeti iskolák újraindítása, az államosított egyházi ingatlanok visszaadása, a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítása. A párt támogatja a piacgazdaság bevezetését, a vállalatok privatizálását, síkra száll az anyanyelvű oktatás érdekében; család- és szociális védelmet kér. Az egység érdekében a választásokon egységes m. listán kívánnak jelölteket állítani. A program leszögezte: az erdélyi magyarság a m. nemzet szerves része. (→ 1991.09.11, 1993.03.19)

1990. április 21.

Nagyváradon megkezdődött az RMDSz első kongresszusa. (Jelszava: „Egységben a jövő!”) A kétnapos nagygyűlésen 350 küldött vett részt. A szövetség megválasztott vezetői: Domokos Géza, elnök; Szőcs Géza, főtitkár. Tb. eln.: Tőkés László. Az elnökség tagjai: Béres András, Bodó Barna, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Erőss Péter, Formanek Ferenc, Király István, Kántor Lajos, Kolumbán Gábor, Markó Béla, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Verestóy Attila, Vida Gyula, Zonda Attila.

A kongresszus határozata felhívással fordult a CPUN-hez, vizsgálja ki a kisebbségi kérdés terén megjelent feszültségeket és foglaljon állást az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok biztosítása érdekében. A felhívás elítélte a VR akcióit és közölte, hogy fönntartja igényét a teljes körű m. ny. oktatásra.

Négynapos vita után Bukarestben véget ért a Romániai Írószövetség (RISz) közgyűlése. Az új elnök: Mircea Dinescu, alelnök: Ştefan Bănulescu. Az igazgatótanácsban helyet kapott Gálfalvi Zsolt és Balogh József.

1990. május 5.

Ion Iliescu, a SzER-nek adott nyilatkozatában az állította, hogy Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi m. kisebbség részére, olyanokat, amelyeket Budapest nem ad meg a saját kisebbségei számára. Erdélyről kijelentette, hogy a róla szóló vitának nincs történelmi alapja, „mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt”, s „történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt”. [RMSz, máj. 6.]

A cserkészvezetők szárhegyi találkozóján közös normák kidolgozását és szövetség alakítását kezdeményezték. [RMSz, 1991. aug. 7.] (→ 1990.09.05)

1990. május 12.

A kormány 521/1990. sz. rendelete a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezetett be az oktatásban (a rendelet leszögezi, hogy az oktatás minden szinten ro. nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a m. ny. egyetemi oktatásról stb.). Az RMDSz Hargita megyei vezetősége tiltakozott az állam vezetőinél, mert ez a rendelet visszalépést jelentett a diktatúra időszakához képest. (→ 1990.05.26, 1990.05.29)

1990. június 20.

Az elnöki hivatalába beiktatott Ion Iliescu Petre Romant nevezte ki kormányfőnek. A kormány összetételét az RMSz jún. 30-án közölte: külügymin. Adrian Năstase; védelmi min. Victor Stănculescu; belügymin. Doru Viorel Ursu (őt már jún. 14-én kinevezték, a menesztett Mihai Chiţac helyett); pénzügymin. Theodor Stolojan stb.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) okmányt fogadott el arról, hogy a nemzeti kisebbségek egymással, valamint más államok azon polgáraival, akikkel közös etnikai vagy nemzeti származásúak, ill. azonos a kultúrájuk és/vagy a vallásuk, korlátok nélküli kapcsolatot létesíthetnek és tarthatnak fenn.

1990. június 27.

A koppenhágai értekezlet elfogadta a záródokumentum tervezetét, mely szerény haladást mutat a kisebbségi jogok megadása terén. Pl. a kisebbségi csoportoknak joguk van anyanyelvük használatára a mindennapi életben és a hatóságokkal való érintkezésben. Koppenhágában számos kisebbségi csoport tagjai egy „párhuzamos értekezleten” fejtették ki panaszaikat a jogsértések miatt, közöttük erdélyiek is voltak. (→ 1990.06.06) [RMSz, jún. 28.]

Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánította a Demény Lajos tanügymin.-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.

1990. július 20.

Csíkszeredában kétnapos értekezletre ült össze az RMDSz OV. A kiadott közlemények a BTE újraindításának engedélyezését követelték és a marosvásárhelyi eseményeket követő bírósági eljárás részrehajlása miatt tiltakoztak. – A sajtótájékoztatón Domokos Géza megemlékezett az RMDSz és az RMKgP közötti jó együttműködésről.

#A Magyar Hírlapban Bogdán Tibor foglalta össze az erdélyi m. kisebbség harcát a nemzeti jogok érvényesítése terén, kiemelve az RMDSz tisztségviselőinek szerepét.

1990. július 26.

Budapestre látogatott Romulus Neagu külügyi államtitkár és Szokai Imrével tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról. Szokai elmondta, hogy Mo. számára rendező elv a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítása, ill. az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtése, támogatja az RMDSz igényét a m. oktatás teljes vertikumának megteremtésére. A ro. fél nem tartotta időszerűnek a kolozsvári konzulátus megnyitását.

1990. augusztus 6.

Ellenzéki szervezetek – közöttük az RMDSz – részvételével Kolozsvárott megalakult az Antitotalitárius Demokrata Fórum (ADF). Célkitűzéseiket kiáltványban rögzítették: demokratizálás, kisebbségek egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartása, valódi pluralizmus.

1990. október 1.

Strasbourgban az ET Parlamenti Közgyűlése megkezdte a vitát Ro. különleges meghívott státusának kéréséről. Másnap a Közgyűlés elfogadta a 951. sz. határozatot, amelyben a Közgyűlés aggodalmát fejezte ki az 1990. márciusi és júniusi erőszakos események és a Securitate más formában való fenntartása miatt. Kérték az eseményekkel kapcsolatos vizsgálati jelentés közzétételét, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását. A Közgyűlés bizottság kiküldéséről döntött.

1990. november 15.

A brassói munkástüntetés (1987. nov. 15.) évfordulóján Brassóban és Temesvárott tízezres tömegek emlékeztek a hősökre. Fölolvasták és elfogadták az AC-nek a kormányhoz és a parlamenthez intézett követeléseit. A November 15. Egyesület közzétette a Brassói Kiáltványt, melynek 15. pontja követelte az „együtt lakó nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak elismerését az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében”.

1990. november 24.

A Kolozsvári M. Színházban, Tom Lantos szenátor jelenlétében, ünnepségen mutatkozott be a New Yorkban székelő Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) [Magyar Emberjogi Alapítvány]. Hámos László, az alapítvány elnöke beszélt munkájukról. A HHRF célja: a kisebbségellenes diszkrimináció megszüntetése, a kisebbségi emberi jogok, kulturális autonómia biztosítása és a nemzetközi közvélemény megbízható információkkal való ellátása. – Tom Lantos (Iliescuval folytatott konzultációja eredményeként) bejelentette: „Lesz Bolyai egyetem Kolozsvárott!” Tom Lantos szorgalmazta, hogy Iliescu találkozzon Göncz Árpáddal; Iliescu megértően fogadta a javaslatot. (vesd össze: 901121)

Kolozsvárott bejelentették, hogy megalakult az új Erdélyi Szépmíves Céh (ESzC), felújítva a háború előtti kiadó tevékenységét. [RMSz, dec. 1.] (→ 1991.03.22)

1990. december 21.

Az RMSz-ben Frunda György számolt be az új alkotmány kidolgozásáról (→ 1990.09.23). A szövegezést 1990. nov. 15-én fejezték be, a tervezetet – megvitatás végett – átadták a szenátusi és képviselőházi bürónak. Élénk viták voltak a nemzetiségi kisebbségek kollektív jogaira vonatkozó cikkelyek körül. Elfogadták a kisebbségek jogát pártok és szövetségek alakítására, de elvetették az erőszakos asszimiláció megakadályozására vonatkozó cikk fölvételét a tervezetbe, noha erre vonatkozóan Ro. aláírta a koppenhágai zárónyilatkozatot (1990. jún. 29-én). A tervezet – bizonyos tekintetben – visszalépést jelent a korábbi alkotmányhoz képest, ui. nem ismeri el a nemzeti kisebbségek anyanyelv-használati jogát a helyi hatóságokkal szemben. (→ 1991.01.25)

1991. február 15.

A Szabadság közölte azt a módosító javaslat-csomagot, amelyet az RMDSz és a többi nemzetiség parlamenti csoportjai állítottak össze az alkotmánytervezettel kapcsolatosan. A hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét. A román állam alapja nem a ro. nép egysége, hanem a ro. nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérték (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbség használhassa anyanyelvét a közigazgatási szervek előtt.

1991. április 3.

A m. egyházak vezetői, kolozsvári tanácskozásukat követően, beadványt intéztek Iliescu elnökhöz, melyben aggodalmukat fejezték ki az antidemokratikus tendenciákkal, a kisebbségi jogok és a vallásszabadság sérelmeivel kapcsolatban.


lapozás: 1-20 | 21-40 ... 81-97




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998