Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 4400 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 4381-4400
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
A leírás sajátosságairól

A leírás sajátosságairól

Tételszámozás, jelek

A kronológiai leírás tételszámai megegyeznek a leírt esemény (vagy annak közlési) dátumával.

Például: „041009. Kolozsvárott tartották az RMKT 13. vándorgyűlését. [Szabadság, okt. 11.]” – ebben az esetben a 2004. október 9-i eseményt a helyi lap két nappal később közölte.

A következő tételnél – „040402. A PRM szenátusi frakciója egyszerű bizalmatlansági indítványt terjesztett be a Szabadság-szobor újbóli fölállítása ellen. [RMSz, ápr. 2.] (→ 2004.04.13)” – nem ismert az esemény dátuma, csak a közlés ideje (ilyen esetekben a közlés tárgya egy-két nappal a közlés előtt eshetett meg).

A tételszámokat a dátumból kreáltuk, a következő elv szerint:

= az első két szám az esemény évét jelöli (pl. 89 = 1989, 92 = 1992, 00 = 2000, 04 = 2004);

= a 3. és 4. szám a hónapot jelöli (pl. 01 = január, 08 = augusztus, 12 = december);

= a tételszám utolsó két helyén a napok szerepelnek (01–31); ritkán az is előfordulhat, hogy a tételszám 00-ra végződik, ez azt jelenti, hogy az esemény az illető hónapban történt, a nap pontos meghatározása nélkül.   

Tehát: 900227 = 1990. febr. 27.; 940500 = 1994. máj.; 000101 = 2001. jan. 1. 

Ezt a – látszólag nehézkes – számozási stílust a mutatók szerkesztési elve és a terjedelmi korlátok szabták meg. A kronológiai részben mintegy tízezer tétel található. Ekkora összegnél már nem mindegy, hogy milyen rövidítési fokot használunk (pl. 900227 / 1990. febr. 27. esetében 6 helyett 15 karakterrel írhatjuk le a dátumot), ez a könyv terjedelmét további 10–12%-kal növelte volna. Az olvasó szempontjából kényelmesebb lett volna akár az 1990.02.27.-szerű leírás is, de úgy véljük, a mutatók sokrétűsége, a többszörös visszakeresési lehetőség feledteti ezt a kényelmetlenséget.

Az egy-egy dátumhoz kapcsolódó más és más hírt a sor elejére tett # jellel különítettük el.

A tétel leírását általában az információ lelőhelye zárja. Szögletes zárójelben az illető hírlap, folyóirat, közlöny neve vagy valamelyik forrásmunka címe található. A rövidített források feloldása a Rövidítések listájában vagy a Bibliográfiában található (pl. Táj. = RMDSz Tájékoztató; Király = Király Károly: Nyílt kártyákkal…; MTI = Magyar Távirati Iroda). 

A tétel végén (olykor a szövegben is) található nyilacska (]) a téma előzményeire és folytatására hívja föl a figyelmet. A szövegben olykor további magyarázatra, utalásra van szükség, melyet szögletes zárójelbe tettünk. A fekete pontot (●) követő szögletes zárójel a kronológiát összeállító személy (röv.: K. P.) megjegyzéseit, kommentárjait tartalmazza.

Rövidítések, helynevek, írásmód

A kötetben tízezer esemény, mintegy hatszáz helyszín és kétezer nevesített személy szerepel. Ekkora mennyiségű információt elég nehéz volt közös karámban tartanunk, a lejegyzés és a mutatók összeállítása során számtalan szempontot kellett figyelembe vennünk, közös nevezőre hoznunk.

Az egyik ilyen gond: a román kifejezések fordítása nem egységes és nem mindig egyértelmű. A naţional szó fordítható nemzetinek, de országosnak is. A Frontul Salvării Naţionale (FSN) kifejezést talán üdvösebb lett volna Országos Felszabadító Arcvonalnak fordítani [vesd össze: 1945-ben Frontul Naţional Democrat = Országos Demokrata Arcvonal (ODA)], ehelyett a Nemzeti Megmentési Front (Megmentés Frontja) alak honosodott meg a hazai magyar sajtóban. A hírlapok egy része nem figyelt az ilyen apróságokra, s inkább a román rövidítéséket használta. A bukaresti, kolozsvári stb. rádió magyar adásában megszólaló politikusok is – a kényelmesebb megoldás útját járva – inkább a román rövidítéseket használták, ráadásul a román fonetika szabályai szerint az FSN-t „fé-szé-né”-nek és nem „ef-es-en”-nek mondva. Úgymond: ezt szokta meg a fülünk… Igen, mert manapság a tévé és a rádió a mértékadó (sőt: az uralkodó). 1945-ben még mindenki ODA-ként ismerte az akkori politikai alakzatot, mert akkoriban az újság volt a legfőbb információs forrás – az újság így írta, tehát így rögzült!

Ha az anyaországi szokásokhoz igazodunk, akkor el kell fogadnunk a romános kiejtést, mert – példának okáért – a Kossuth rádió munkatársai a GDP-t nem „gé-dé-pé”-nek mondják, hanem az angol fonetika szerinti „dzsi-di-pi” alakot használják.

A kiejtési szabályok keveredésének másik példája: a NATO-t mindenki ebben az alakban ismeri, és a magyar hangrendi szabályok szerint „nató”-nak és nem „nejtó”-nak ejtik (ti. a NATO: angol rövidítés).

Mivel nem lehet célunk rendet teremteni az ehhez hasonló kérdésekben, e kötetben – a konzervatív elméleti szempontok helyett a gyakorlatiakat követve – általában a közismertebb alakokat, betűszókat használjuk (pl. PNTCD, GDS), de a rövidítések jegyzékében megadjuk a megfelelő magyar változatokat is. Például: az Alianţa Civică csak AC alakban fordul elő a kronológiában, nem a fordításnak megfelelő PSz (Polgári Szövetség) formában, egyrészt azért, mert ebben a formában rögzült a köztudatban, másrészt azért, hogy ne tévesszük össze a 2003 után alakult Magyar Polgári Szövetséggel.

Sajátos írásmódot követtünk a magyar rövidítések esetében, mely nem egyezik a Magyar Tudományos Akadémia által (újabban!) ajánlott formákkal. Ez az Sz, Cs, Zs betűk esetében fordul elő (pl. RMCsSz, RMDSz, KZsT), s azért tértünk vissza a negyven évvel korábbi írásmódhoz, mert a magyar írás logikája és az idegen nyelvű rövidítések használata egyaránt ezt kéri. Pl. így nyilvánvalóvá válik, hogy a CSAT nem magyar betűszó, hanem román vagy angol (esetünkben: Consiliul Superior al Apărării Teritoriale). Úgy véljük: az itt használt írásmód szemléletesebb és inkább célravezető, mint az MTA által ajánlott. (Tessék összehasonlítani: RMCsSz – RMCSSZ.) 

A magyar földrajzi helynevekről (terjedelmi okokból) nem írtunk román ekvivalencia-táblázatot, a helységnevek írásmódjánál (pl. Brassópolyána) a Szabó M. Attila – Szabó M. Erzsébet szerzőpáros könyvére hagyatkoztunk. (A Gyergyói-medencében lévő faluneveknek nem mindegyike kezdődik Gyergyó- előtaggal, erre – és a többi kivételre – külön-külön utaló figyelmeztet.)

Megfelelő kézikönyv híján nem sikerült egységesíteni bizonyos közületek nevét sem (pl. PEN Klub / Pen Club; lásd még több román közület magyar nevét is), de reméljük, hogy a különböző források által megadott alakok ’változatossága’ nem okoz gondot a könyv olvasóinak. 

Egyes társaságok, közületek különféle módon szerepelnek, ennek egyik oka, hogy az interjúalanyok és a sajtó munkatársai nem mindig törekszenek arra, hogy a hivatalos nevet használják (pl. egy interjú során elhangzó Calvineum szót valószínűleg Kálvineumnak fogja lejegyezni az újságíró), másrészt a rövidebb, közhasznú elnevezést használják (pl. a mindennapi társalgásban senki sem használja a „Bernády György Közművelődési Alapítvány és Kultúrközpont” kifejezést, helyette inkább a „Bernády-ház” a használatos). Ezt az – olykor zavaró – tényezőt összevont megnevezésekkel és utalókkal próbáltuk csökkenteni.

Ha egy-egy román intézmény nevét nem sikerült eredeti formában visszaadni, akkor azt – a forrás nyomán közöljük (pl. Román Független Fórum; Haza Újjászületésének Szövetsége).

Az előbbiekben említett sajátosságok természetesen a mutatókra is érvényesek.

Mutatók, mit hol keressünk?

A kötet ’regényként’ is olvasható, de – a mutatók segítségével – arra is alkalmas, hogy bizonyos személyeket, helyneveket, közületeket vagy témákat kikeressünk. A négy mutató elnevezése már sejteti, hogy melyikben mit kell keresnünk, de vannak bizonyos átfedések is, amelyekre az alábbiakban hívjuk fel az olvasó figyelmét. Bár a mutatókat teletűzdeltük utalókkal (előbb…, utóbb…, lásd…, vesd össze…, lásd még…), könnyen előfordulhat, hogy az olvasó nem találja meg egyből a keresett fogalmat, tárgyat. Ezért általános ’használati utasításként’ azt ajánljuk, hogy kétes esetben nézzék meg több mutatóban is a kérdéses nevet, témát

A Névmutatóban természetszerűleg az élő vagy holt személyek neve szerepel, de ide soroltuk az utcák nevéhez kapcsolódó témákat (pl. Antonescu), a személyhez kapcsolódó szobrokat, emlékműveket (pl. Petőfi), a személyekről elnevezett díjakat (pl. Apáczai Csere János-díj); egy-egy személy nevéhez fűződő elképzelést (Balladur-terv; Katona Ádám két ötlete), vagy az illető személyhez kapcsolódó információkat (pl. Agache-ügy, Tőkés László éhségsztrájkja). A személyekről elnevezett alapítványok, iskolák, társaságok, egyesületek, közületek természetesen az Intézményi mutatóban keresendők (pl. Bolyai Tudományegyetem, Gábor Áron iskola). A személynevekhez kapcsolódó dokumentumokat a Tárgymutatóba soroltuk (pl. Molotov–Ribbentrop-paktum), ebben az esetben (is) utaló figyelmezteti az olvasót.

A Földrajzi mutató és a többi mutató között is vannak átfedések, például: a helynevekhez kapcsolódó nemzetközi egyezmények, akták, charták, dokumentumok (pl. Bécsi döntés, ~ Nyilatkozat, ~ Találkozó, ~ záródokumentum; párizsi béke) helye a Tárgymutatóban van. Avagy: Agyagfalva volt a helyszíne 1848-ban a Székely Nemzeti Gyűlésnek, s az erre emlékező jelenkori ünnepségeknek is. Érmindszent a helyszíne az Ady-ünnepségeknek és oda tervezték az Ady Endre Kulturális Központot is. Ugyanígy: a Vatikánhoz társítható még a Szentszék, a pápa és a Római Katolikus Egyház. Ilyen esetekben tehát hármas-négyes átfedés van a különböző mutatók között. Igyekeztünk minden ilyen helyre utalót tenni, de a legjobb akarat mellett is becsúszhattak kisebb-nagyobb hibák. – A mutatóban feltűnően sok tételszám gyűlt össze az erdélyi megyék nevénél. Az esetek többségében az RMDSz megyei szervezeteinek székhelyéről van szó. 

Az Intézményi mutatóban kaptak helyet a politikai testületek, a kulturális és civil szféra nevesített intézményei és/vagy szervezetei, a bankok, nemzetközi szervezetek, tanintézetek (iskola, líceum, gimnázium, főiskola, egyetem), színházak, kitüntetések, érdemrendek, konferenciák, tanácskozások, de az épületek is (pl. Biasini Szálló, Hargita Szálló, Kempinski Hotel). Itt a helye a médiának is (rádió, tévé, sajtó, hírügynökségek), de egy-egy szerkesztőség neve természetszerűleg csak akkor szerepel, ha az illető intézménnyel kapcsolatban történt valami (pl. Helikon, Korunk, AP, RTV) – a tételek forráshelyeit nem gyűjtöttük mutatóba. Ha valamely esetben kivételt tettünk (pl. a Gozsdu Alapítványnak itt lenne a helye, de a névmutatóba soroltuk), akkor arról utaló tájékoztat. A két rosszhírű pilótajáték (Caritas és Gerald) is az intézményi mutatóban van, de a tárgymutatóban a megfelelő helyen (piramisjáték / pilótajáték) ott van az utaló.

Néhány vallási, egyházi szervezet is az Intézményi mutatóban kapott helyet, de minden, a hitélettel kapcsolatos fogalmat, intézményt tanácsosabb a tárgymutatóban keresni, a felekezetek címszónál.

Az Intézményi mutató keretében a közületek neve általában a rövidített alakban szerepel (pl. pártok), zárójelben viszont ott a feloldás is. (Itt tehet jó szolgálatot a törzsanyag előtt található Rövidítések listája.) Reméljük, hogy a rövidítések fokozottabb használata nem okoz gondot a mutatók használatánál sem. Pl. ha valaki az Illyés Közalapítványt keresi, az Ill… ’környékén’ rá fog találni az IKA rövidítésre, mely után zárójelben ott áll az a feloldás, amit olvasónk éppen keresett. 

Az Intézményi mutatóban kiemelt betétként szerepel minden, az RMDSz-szel kapcsolatos téma, ezeknek egy része az erdélyi magyarsággal is kapcsolatos. Ajánljuk, hogy aki elmélyültebben szeretné tanulmányozni a kötet anyagát, az vesse össze az RMDSz mutatóját a tárgymutatóval is, bár több ’csomópontba’ itt is elhelyeztük a szükséges utalókat. 

A Tárgymutató összeállításánál két fontosabb akadályt igyekeztünk legyőzni (a bőség zavaráról nem is szólva!), mind a kettő nyelvi sajátosság. Közismert, hogy a magyar nyelvben a melléknév megelőzi a főnevet, a jelző az alanyt. Viszont a tárgymutató a főnevek ábécérendű gyűjtőhelye, tehát pl. a ’fekete bárány’-t ’bárány, fekete’-ként kell bevinni a tárgymutatóba. Ezt a követelményt részben sikerült elérni, de olyan esetekben, amikor rögzült szókapcsolattal volt dolgunk, akkor mégis inkább a melléknév–főnév sorrend mellett döntöttünk. Például a törvényeket, rendeleteket mind a ’jogszabály’ címszóhoz soroltuk, de a ’státustörvény’-t meghagytuk az s betűnél. Több ehhez hasonló esetünk volt, igyekeztünk mindegyiket utalóval ellátni. 

A másik gondunk a magyar nyelv és az előforduló témák gazdagságához kapcsolódott. Egy-egy fogalomra legalább három (de akár kilenc-tíz) szinonimát is találhatunk. Az 1990-es, kezdeti nagy buzgalmat idővel fölváltotta a közéleti lelkesedés lankadása, a csalódottság, elégedetlenség. Olyannyira, hogy a fogalommal több alkalommal is találkozhatunk a törzsszövegben. Ehhez még a következő rokonértelmű szavakat társíthatjuk: érdektelenség / fásultság / kiábrándultság / közömbösség / közöny / kezdeményező készség és bátorság hiánya / bizalmatlanság. Nos, ezt a szóbokrot a Tárgymutatóban az „érdektelenség”-hez soroltuk, az RMDSz szócikken belül viszont az „RMDSz közöny”-höz. (Természetesen utalókat is tettünk több helyre.) Ezzel a kulcsszóval csupán jellemezni kívántuk a kérdéskört, de ez nem azt jelenti, hogy a szó valóban előfordul az illető tételben. Egy példa: az „érdektelenség” szónál felsorolt tételszámok közül találomra kiválasztottunk egyet. 1999. július 9-nél a következő hírt találjuk a törzsszövegben: 

„990709. Szatmár megyében 8 tanintézetben 14 osztályt, összesen 325 helyet tartottak fenn, anyanyelvükön szakmát tanulni óhajtó m. nyolcadikosoknak, de mindössze 49 hely telt be (2 osztály: építészet és épületgépészet). [RMSz, júl. 9.]” 

Látható, hogy az „érdektelenség” szó nincs a szövegben, de maga a jelenség ehhez a fogalomhoz társítható. Ennek a hírnek két további kulcsszava van: „Szatmár megye” (a Földrajzi mutatóban) és „szakoktatás, anyanyelvű” (a Tárgymutatóban). Ezzel a példával csupán jelezni kívántuk, hogy a Tárgymutató használata egy kicsivel több türelmet igényel, itt nem olyan könnyű rátalálni a keresett szóra, fogalomra, tárgyra, mint a Névmutatóban.

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni Udvardy Frigyesnek, hogy – minden ellenszolgáltatás nélkül – a rendelkezésünkre bocsájtotta az általa összeállított kb. 7500–8000 oldalas kronológiát, amelynek anyagát hangyaszorgalommal gyűjtögette, 1990-től napjainkig.

Marosvásárhely, 2004. június–2006. május

Kuszálik Péter





(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998