|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 56 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-56 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Borbély Imre 1993. szeptember 29.Frakcióvezető választást tartott az RMDSz képviselőházi csoportja. Tokay György lett az elnök, Bárányi Ferenc és Borbély László az alelnökök. A frakció 9 tagja (András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila és Zsigmond László) kivonult az ülésről és tiltakozott a döntés ellen, emlékeztetve Tokay és Borbély László „politikai hibáira” (Neptun-ügy; ]930926). [Népújság, okt. 1.]1993. október 5.A ro. parlament elfogadta a védelmi törvényt. [RMSz, okt. 8.] A törvénytervezet vitáján Szabó Károly szenátor érdemi javaslatait elvetették. [Szabadság, okt. 12.]A képviselőházban és a szenátusban hasonló módon reagáltak az RMDSz politikusainak felkérésére. Borbély Imre, ill. Magyari Lajos beszélt az aradi vértanúkról és egyperces tiszteletadásra szólította föl a jelenlévőket. Mindkét helyszínen került egy-egy nacionalista képviselő ill. szenátor, aki visszautasította a gesztust. [TÚSz, okt. 7.; MN, okt. 7.] – Az RMDSz közleményben tiltakozott. [BN, okt. 8.] 1994. március 15.Erdély több nagyvárosában szabadtéri (Szatmárnémetiben, Aradon és Temesváron zárttéri) helyszíneken, ünnepi gyűléseken, műsorokkal, koszorúzással emlékeztek az 1848-as forradalomra és szabadságharcra. A parlamentben Borbély Imre méltatta 1848 jelentőségét; mondanivalóját m. nyelven is összegezte. A nacionalista pártok képviselői közbekiáltásokkal zavarták meg a beszédet, a házelnök kikapcsolta a mikrofont. [RMSz, márc. 17.; EN, márc. 23.] (→ 1994.03.17)1994. március 17.Az RMDSz parlamenti képviselői és szenátorai bukaresti sajtórétekezletükön összegezték a megemlékezések tapasztalatait. Szabó Károly leszögezte: Március 15. minden m. ünnepe, a piros-fehér-zöld zászló minden m. zászlaja és a Himnusz minden m. himnusza. Az erdélyi magyarok józansága és a románok toleranciája megcáfolta a rémhírterjesztők várakozásait – nem volt semmilyen incidens. Borbély Imre anyanyelvű felszólalásával kapcsolatban (→ 1994.03.15) emlékeztetett arra, hogy pár hónapja, hasonló esetben egy szerb képviselőt megtapsolt a parlament. [RMSz, márc. 19.]Az EvZ vezércikke elítélte a nacionalista pártok magyarellenes kampányát, elmarasztalta a kormányfőt és a rendfenntartó erőket a Márc. 15-én produkált fölösleges erőfitogtatásért. [Népszabadság, márc. 18.] 1994. október 16.Borbély Imre, a gyergyószentmiklósi képviselői iroda megnyitóján elmondta: a privatizáció nyomán kialakuló újburzsoázia érdeke lesz a decentralizáció, ami a helyi autonómiák megerősödéséhez fog vezetni. [RMSz, okt. 20.]Herkulesfürdőn befejeződött a Román Szellemiség 2. kongresszusa, ezúttal az elnöki hivatal és a kormány támogatásával (→ 1993.10.09). A kongresszusra 26 országból érkeztek a ro. diaszpóra képviselői. Az előadások nyomán kirajzolódott a h. t. románság etnikai térképe: Moldova (3,4 millió), Ukrajna (0,3), Oroszország (0,5), Bulgária (1,2), Szerbia (1,2), Macedónia és Albánia (0,3); a tengerentúlon: Amerika (1,1 millió), Ausztrália (18 ezer). [RMSz, okt. 18.] (→ 1994.10.18) 1995. január 12.Nagy Benedek összefoglalta a Tőkés-üggyel kapcsolatos állásfoglalását: ő politikai fogolyként megtagadta a kollaborációt [bővebben lásd: RMSz, jan. 20.], tehát elégséges erkölcsi alappal rendelkezett ahhoz, hogy véleményt mondhasson az ügyben. Sajnálja, hogy az általa írt röpirat (→ 1995.01.06) eljutott a nyilvánossághoz, ő ezt belső anyagként kívánta kezelni, ezért a felelősség Borbély Imrét terheli (nota bene: a röpiratot Borbély Imre tette közzé, mondván: „az úgyis megtalálta volna az utat a politikai rendőrség Tőkés Lászlót lejárató osztagához” [RMSz, jan. 17.]). Emlékeztetett arra, hogy visszavonta az írását és vállalja az Etikai Biz. kivizsgálását. [RMSz, jan. 12.] (→ 1995.01.17)1995. április 23.Befejeződött az MVSz választmányának tanácskozása. Jakabfy Ernő lemondása után Bagi Lajos svájci ügyvédet választották meg a nyugati régió elnökének; az intéző biz. új vezetője Borbély Imre lett. Patrubány Miklós a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) nevében nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot, mely a nemzeti kisebbségek és a nyugati emigráció közötti eltávolodásra hívta föl a figyelmet. Tőkés Lászlót az MVSz érdemrendjével tüntették ki. [EN, ápr. 26.]1995. április 27.Az RMDSz kongresszusa előtt egy hónappal az ÜE tudomásul vette az elnöki posztra beérkezett jelöléseket: Markó Béla, Tőkés László (→ 1995.05.04), Kónya-Hamar Sándor, Borbély Imre.1995. május 6.Marosvásárhelyen befejeződött a kongresszus előtti utolsó SzKT. Két nap után sem született döntés az autonómiatervezetről, a programtervezet és a szervezeti szabályzat módosításairól, az utolsó szót a kongresszus mondja ki (→ 1995.05.28). Borbély Imre, az SzKT-n nyilvánosságot kapott levélben [szövegét lásd: EN, máj. 17.] azzal vádolta Markó Bélát, hogy egyensúlypolitikát próbál folytatni az autonomisták és mérsékeltek között, de gyakorlati politikájával ez utóbbiakat támogatja; felrótta azt is, hogy Markó nem ítélte el a Tőkés Lászlót támadó Nagy Benedeket. (→ 1995.01.05, 1995.01.06, 1995.01.20) Kritikusan szólt még az atlantai tárgyalásokról (→ 1995.02.15, 1995.02.16, 1995.02.17) és a szövetségi autonómia-program hátráltatásáról. Markó válasz nélkül hagyta a vádakat, azzal, hogy nem tereli személyes síkra az elnökválasztási kampányt. [RMSz, máj. 10.] (→ 1995.05.13, 1995.05.17, 1995.05.19)A Bolyai Társaság ünnepséggel emlékezett meg a BTE 1945-ös alapításáról. Balogh Edgár emlékeztetett: az egyetemet 1872-ben hozták létre, 1918-ban Szegedre költöztették, majd 1940–44 között ismét Kolozsvárra telepítették, tehát a jogi státus folyamatos, a Groza-féle 1945-ös aktus csupán névadást jelent. [RMSz, máj. 10.] 1995. május 13.Asztalos Lajos szerint Borbély Imre abban hibázott (→ 1995.05.06), hogy elnökjelöltként egy másik elnökjelöltet támadott. [Szabadság, máj. 13.]1995. május 17.A Borbély Imre levelét (→ 1995.05.06) elítélő hozzászólásokból közölt részleteket az RMSz [máj. 13.].Bukarestben járt az ET küldöttsége, élén Alain Chenard-ral, hogy a száznál több felfüggesztett, lemondatott polgármester helyzetéről tájékozódjon. Megállapították, hogy a leváltásoknál az elsődleges szempont a pártállás volt; a prefektusoknak túlzott hatalmat biztosít a jogrend, mindez a demokrácia hiányát mutatja. A küldöttség kérte az elmozdított polgármesterek anyagi és erkölcsi rehabilitálását, továbbá az igazságszolgáltatás decentralizációját. [EN, máj. 17.] (→ 1995.11.11, 1996.03.02) György Béla Zsolt beszámolt a Vállalkozni jó program bevezetéséről. Eddig 10 erdélyi városban szerveztek tanfolyamokat, ahol vállalkozói ismeretekkel rendelkező fiatalokat képeztek ki. [EN, máj. 17.] 1995. május 19.Bíró Béla azt olvasta ki Borbély Imre leveléből (→ 1995.05.06), hogy vannak jó és rossz magyarok, s aki nem ért egyet Borbéllyal, az nem is lehet magyar. Bíró Béla emlékeztetett: ezt a gondolkodásmódot „a 20. században már kétszer föltalálták, sőt ki is próbálták rajtunk mások”. [BL, máj. 19.]Az RMKdP – Tőkés László elleni röpirata miatt (→ 1995.01.06) – Nagy Benedek képviselőt utolsó figyelmeztetésben részesítette. [RMSz, máj. 19.] 1995. május 28.Kolozsvárott véget ért az RMDSz 4. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson önmeghatározásként a nemzeti kisebbség helyett a nemzeti közösséget fogadták el. – Tőkés László (akit ismét megválasztottak tb. elnöknek) kifejtette, hogy megtorpanás mutatkozik az autonómia-politikában, az RMDSz-en belül is felerősödött az autonómiaellenesség. Megítélése szerint ki kell dolgozni a háromszintű autonómia programját, ki kell tűzni a belső választásokat, folytatni kell az alulról elkezdett autonóm közösségépítést. – Hosszú vita folyt az RMDSz programjáról, végül elfogadták a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését. – Az elnökválasztás eredménye: Markó Béla (226 szavazat), Kónya-Hamar Sándor (57), Borbély Imre (51). Megválasztották az SzKT 21 tagját. A kongresszus visszavonta Nagy Benedek alsóbb szinten eldöntött kizárását (→ 1995.03.06); büntetésként megfosztották minden tisztségétől (ám ez nem érinti képviselői mandátumát). [Szabadság, máj. 30.; RMSz, máj. 30.]1995. június 17.Szovátán fölavatták az RMPSz tulajdonát képező Teleki Oktatási Központ (TOK) épületét. Az épület 80 személynek biztosít szállást, keretet ad pedagógusok továbbképzéséhez, rendezvényekhez. [RMSz, jún. 20.]Az Interconfessio Emberjogi Társaság (elnöke Borbély Imre) konferenciát tartott Etéden, ahol az RMDSz eddigi útját elemezték és az autonómia esélyeiről vitáztak. [RMSz, jún. 26.] 1995. július 30.Székesfehérváron befejeződött az a kétnapos konferencia, amelyet az Interconfessio Társaság által korábban rendezett (→ 1994.11.19) eszmecsere folytatásának nevezett az ülést megnyitó Szabó Péter, a Svájci M. Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) elnöke. A tanácskozáson egy lehetséges, dinamikus m. paradigma (léthelyzet-felfogás) körvonalait vázolták. Borbély Imre reális célként a tudásközpontú nemzetfejlesztést jelölte meg a magyarság felemelkedésének útjaként. [RMSz, aug. 1.] (→ 1995.08.16)Sepsiszentgyörgyön kétnapos találkozón vettek részt a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (AFDPR) tagjai. A résztvevők tiltakozó nyilatkozatot fogadtak el a jogfosztó törvények ellen. [Háromszék, júl. 31.] 1995. augusztus 16.Az akkreditáló bizottság javaslatára a kormány 30 felsőoktatási intézménynek adott ideiglenes működési engedélyt. A visszautasított tanügyi intézményeknek (pl. a BBTE közgazdaságtudományi kara és a SIRF hittanári–jogi kara) be kell szüntetniük az oktatási tevékenységet. [EN, aug. 16.] (→ 1996.02.07)Az Interconfessio Társaság a magyarság felemelkedésének útját keresi. Borbély Imre, a társaság elnöke a szubszidiáris nemzetstruktúra gondolatáig jutott el: az egyes nemzetrészeknek önmaguknak kell megoldaniuk saját gondjaikat, ugyanakkor millió szállal kell kötődniük egymáshoz. Tudásközpontú nemzetfejlesztést tart célravezetőnek. [EN, aug. 16.] 1996. május 26.Újabb tanácskozást szervezett Székesfehérvárott az Interconfessio Társaság az egyetemes m. nemzetstratégiáról. Az Új magyar paradigma előadói egyetértettek abban, hogy a tudásközpontú nemzetfejlesztés a járható út. Borbély Imre az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseinek kérdéseiről beszélt. Szerinte a legnagyobb gond a programba vett célkitűzések tudatos elszabotálása. Három és fél éve szerepel a programban az erdélyi m. kataszter fölállítása, mely egyszerre biztosítaná egy kiterjedt önsegélyezési rendszer, egy nemzeti szindikátus kialakításának alapját, egyúttal választói névjegyzékül is szolgálna. Azért halogatják a belső választások megszervezését, mert az a „bebetonozott RMDSz-nómenklatúra hatalmát veszélyeztetné” – mondta Borbély Imre. [EN, jún. 12.] (→ 1996.07.31)1996. július 14.Az SzKT kolozsvári ülése arról döntött, hogy önálló jelöltet indít az államelnök-választáson. Miután Markó Béla, Borbély Imre és Tőkés László nem vállalta a jelölést, az SzKT a két megmaradt jelölt (Smaranda Enache és Frunda György) közül az utóbbit választotta meg. Az autonómiáról való népszavazás nem tűzhető napirendre mindaddig, amíg az RMDSz nem véglegesítette autonómia-satútumát; az SzKT egyetért a budapesti m.–m. tanácskozás (→ 1996.07.05) zárónyilatkozatával. [Táj., júl. 15.] (→ 1996.07.17)Kötő József a m. nemzeti közösség önszerveződéséről tartott előadást; közel 400 egyesület, szövetség és alapítvány alakult meg Erdélyben, s jószerével minden szakágazatot lefednek, a könyvtárügytől a kórusmozgalomig, az amatőr színjátszóktól a m. tudományosságig. Az EMKE társszervezetei igyekeznek megteremteni a közművelődési infrastruktúrát. [EN, aug. 14., aug. 21.] 1996. július 17.Smaranda Enache nyilatkozatban közölte: csak a sajtóból értesült arról, hogy őt az RMDSz államelnök-jelöltként kezelte (→ 1996.07.14), őt erről senki sem kérdezte. [RMSz, júl. 17.] – Borbély Imre nyilatkozatban tisztázta: az SzKT-n ő javasolta, hogy az RMDSz jelöltje Smaranda Enache legyen, miután megnyerte a jelölt szóbeli beleegyezését. [RMSz, júl. 18.]A PDSR közleménye elítélte a budapesti m.–m. tanácskozáson (→ 1996.07.05) elfogadott nyilatkozatot, mondván, ezzel a m. kormány közvetlen kapcsolatot létesített más államok polgáraival, semmibe véve a nemzetközi jogi normákat: „a történtek azt mutatják, hogy Mo. nem ismeri el a ro. állam intézményeinek jogát arra, hogy képviselje állampolgárait a nemzetközi kapcsolatokban, ami egyes reprezentatív és szuverén intézmények tekintélye és legitimitása elleni nyílt uszítás.” Kovács Lászlót is támadták azért a kijelentéséért, hogy a m. kormány támogatni kívánja a h. t. magyarság autonómia-koncepcióinak kidolgozását. [MH, júl. 18.] (→ 1996.07.18) 1996. július 31.A m.–m. csúcstalálkozó jelentőségéről és üzenetéről cikkezett Duray Miklós a pozsonyi hírlapban: „először történt kísérlet a magyarság ilyen átfogó politikai reprezentációjának jelenlétében a m. pol. érdekek megfogalmazására oly módon, hogy egyidejűleg a nemzetközileg garantált status quot tiszteletben tartotta”. A zárónyilatkozat alapjául szolgálhat a „nemzet újjáépítkezését elősegítő program megfogalmazásához”, a dokumentum a a 20. század végének szellemében készült, ennek egyik pillére az európai integráció, a másik a szubszidiarizmus, az egyenrangúság szelleme és az alulról építkezés elve. A nyilatkozat végleg eldöntötte, hogy a végcél a szülőföldön maradás szorgalmazása. [Szabad Szó, júl. 31.]Újvári Ferenc (EMK) Iliescu elnöknek címzett levelében rámutatott, hogy az autonómiakoncepció nem alkotmányellenes – ahogy az elnök beállította –, hiszen a 119. paragrafus kimondja, hogy a területi közigazgatási egységek adminisztrálása a helyi autonómia és a közszolgálatok decentralizációjának elvén alapszik. [Szabadság, júl. 31.] Borbély Imre négy székely városban mutatta be a Magyar jövőkép c. tanulmánykötetet, amelyet az Interconfessio Társaság korábbi üléseinek anyagaiból állítottak össze (pl. 960526). Borbély Imre hangsúlyozta: ki kell mozdítani a m. politikát arról a holtpontról, ahol most van, amikor nem saját érdekei, hanem környezete elvárásai szerint politizál. E kimozdulás az anyaország és az elszakított nemzetrészek közös érdekeinek harmonizálása révén jöhet létre. [HN, júl. 31.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
