Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 32 találat lapozás: 1-20 | 21-32
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Tárgymutató: hadsereg / haderő

1989. december 20.

Olténiából, több vasúti szerelvénnyel, a munkásgárda egyenruháiba bújtatott, fustélyos embereket hoztak a városba, akik a téren elmondták: őket az országot elfoglalni akaró magyarok és a huligán elemek megfékezésére küldték Temesvárra, de meggyőződtek róla, hogy hazugsággal állnak szemben. – N. Ceauşescu, befejezve iráni látogatását, repülőn Bukarestbe érkezett és azonnal elrendelte a szükségállapotot Temes megye egész területére. Este a tévében beszédet mondott, amelyben külföldi bujtogatókat emlegetett, akiknek a rend destabilizálása a céljuk. Elítélte a rendbontókat és az ország biztonságát fenyegető erőket. Szerinte a hadsereg a kötelességét teljesítette, amikor megvédte a szocializmus vívmányait. [Ştefănescu: 13–14.]

1989. december 22.

A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.

Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.]

Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott.

A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)]

A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)]

Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13)

Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét.

1989. december 26.

A CFSN határozata értelmében Petre Romant kormányfővé nevezték ki. Nicolae Militaru, az új védelmi min., a Hadsereg hatáskörébe utalta a korábbi Belügymin. fegyveres alakulatait is (Milícia, Securitate). Mivel a kormány ideiglenes jelleggel bírt, a minisztereket egyenként nevezték ki. Néhány fontosabb név: V. A. Stănculescu (nemzetgazdasági min.), Sergiu Celac (külügy), Andrei Pleşu (művelődésügy), Mihai Şora (tanügy). Az RTV elnöke Aurel Dragoş Munteanu lett.

Marosvásárhelyen ro. és m. értelmiségiek aláírták a Barátság platform megbékélést hirdető kiáltványát. Az aláírók között szerepelt Radu Ceontea és Grigore Ploeşteanu, akik egy nappal később részt vettek a Vatra Românească (VR) megalakításában is. [Kincses 1: 21.]

Szűrös Mátyás és Németh Miklós táviratban köszöntötte az új román vezetőket, akik ismételten megköszönték Magyarország segítségét és szolidaritását.

1991. január 12.

Kormányellenes tüntetés volt Bukarestben, a rendőrség gumibottal támadt a tüntetőkre.

Az RTV katonai adásában Paul Cheler tábornok, az 3. sz. (Erdélyi) Hadsereg parancsnoka hangsúlyozta, hogy közvetlennek tartja az ország fenyegetettségét. Nemzetellenes mozgalomnak tüntette föl a magyar cserkészmozgalmat, magyarul mondva a „cserkész” szót, elhallgatván, hogy a nemzetközi mozgalom részeként ro. cserkészet is létezik. [Szabadság, jan. 19.] (RMCsSz; ]910328)

Litvánia fővárosában, a lettországihoz hasonló eset (→ 1991.01.02) alakult ki, de nyugati nyomásra Gorbacsov – két nap után – visszarendelte a különleges alakulatokat.

1991. március 28.

A Szabadság a cserkészszöv. rövid történetét ismertette, annak okán, hogy perbe hívták a szövetséget (→ 1990.11.29). Az 1990. jún. 25-én Csíkszeredában bejegyzett RMCsSz ellen a Legfelsőbb Ügyészség óvást emelt, azzal érvelve, hogy a jogi személyiség megadásához szakminisztériumi engedély szükséges. A tárgyalást előbb 1991 márciusára (majd máj. 9-re) halasztották, miközben a cserkészek 1991. jan. 12-én megtartották 2. kongresszusukat. A m. cserkészeket eddig a legképtelenebb vádakkal illették, főleg a PUNR és a VR, de a hadsereg képviselői is. (→ 1991.01.12, 1991.05.09)

1991. május 21.

Az RMDSz törvényhozói a tárgyalt törvénytervezetek kisebbségellenes jellege miatti tiltakozásul kivonultak mind a képviselőház, mind a szenátus üléséről. (A vitatott kérdések: a szeparatizmus minden pontosítás nélküli használata a nemzetbiztonsági törvényben, továbbá a háborús veteránok diszkriminatív meghatározása – csak azok számítanak veteránnak, akik a ro. hadseregben harcoltak.) – Az RMDSz képviselői a nemzetbiztonsági törvény megszavazásakor nemmel szavaztak. [RMSz, máj. 23.]

1991. szeptember 25.

Néhány budapesti napilap (Kurír, Mai Nap) erdélyi emigráns kormány megalakulásáról adott hírt. A ro. parlament tagjai különbözőképpen reagáltak a hírre, melyet Petre Roman jelentett be. Radu Câmpeanu (a PNL elnöke) elfogadta a M. Külügymin. nyilatkozatát, miszerint ez egy nevetséges kezdeményezés, Vasile Văcaru szenátor viszont úgy vélte: a veszélyt komolyan kell venni, s a románság kész testével megvédeni az országot. [Szabadság, szept. 26.] – Este az RTV-ben Domokos Géza olvasta föl az RMDSz nyilatkozatát, melyben visszautasította a provokációt, kiemelve, hogy a kormánynak kapóra jött ez a kalandor akció, mert a „magyar veszély” emlegetésével el lehet terelni a figyelmet a nehéz gazdasági helyzetről. [RMSz, szept. 27.]

A béremelést követelő, sztrájkoló Zsil-völgyi bányászok különvonatot követeltek, hogy Bukarestbe mehessenek. Kérésüket nem teljesítették, erre a bányászok elfoglaltak egy szerelvényt, amellyel mintegy nyolcezer bányász érkezett a fővárosba. A hozzájuk csatlakozó helybéliekkel a kormány székházához vonultak, követelték, hogy a miniszterelnök hallgassa meg őket. – A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) fölhatalmazta a hadsereget, hogy a belügyminisztériumi alakulatokkal karöltve lépjen föl a tüntetők ellen. – A Miron Cozma által vezetett tömeg megtámadta a kormány épületét, betörték az ablakokat, a földszint egy részét felgyújtották. A rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel, 3 ember meghalt, a sebesültek száma közel 600 volt. A különös kegyetlenséggel föllépő rendőrség (lőfegyvereket és harci gázokat is bevetettek!) kiszorította a tüntetőket a térről, erre azok az Egyetem térre vonultak.

Az EurId Cs. Gyímesi Éva politikai esszéjét közölte, amelyben a professzor asszony elvetette a marosvásárhelyi kongresszuson fölvetett „társnemzet” fogalmát (→ 1991.05.24), kitartott a „nemzeti kisebbség” kifejezés mellett.

1992. január 18.

Kerekes Károly, a világháborús veteránok kárpótlási törvénytervezetének vitáján, rámutatott a tervezet diszkriminatív voltára. A képviselő azt kérte: egységesen adjanak minden ro. állampolgárnak, függetlenül attól, hogy milyen hadsereg volt katonáiról van szó. [RMSz, jan. 18.]

1992. október 14.

Sepsey Tamás államtitkár Erdélybe látogatott, hogy a helyszínen beszélje meg a kárpótlási törvény alkalmazhatóságát. A ro. Külügymin. tiltakozó jegyzékben kifogásolta, hogy az államtitkár anélkül vette fel a kapcsolatot a megyei prefektusokkal, hogy előzőleg bejelentette volna ezt a tárcának. Sepsey Tamás válaszában közölte, hogy: – 1. látogatását előre jelezte a ro. félnek; – 2. a kárpótlási törvény a volt m. állampolgárokra vonatkozik, akik a m. hadsereg tagjaként estek szovjet fogságba (vagy egyéb okból jogosultak a kárpótlásra), függetlenül attól, hogy milyen az anyanyelvük, nemzetiségük. (→ 1992.08.26) [MH, okt. 12., 14.]

1993. november 2.

Átszervezik a ro. hadsereget, hogy közelebb kerüljön a NATO-tagországok fegyveres erőinek felépítéséhez – mondta Spiroiu védelmi miniszter. [MH, nov. 2.]

A Maros megyei RMDSz elítélte a kollektív bűnösség vádját és rámutatott: a hadrévi konfliktusnak (→ 1993.09.20) régebbi gyökerei vannak. [RMSz, nov. 2.]

Traian Chebeleu leszögezte: az államelnökség kéri a Svájcban élő Mihály volt királytól, hogy folyamodjék ro. állampolgársághoz, királyként nem léphet be az országba. [ÚM, nov. 2.]

Technikai okokra hivatkozva leállította a kifizetéseket a kolozsvári piramisjáték, a Caritas; ez már a vég jele. [PH, nov. 2.]

1993. december 16.

A képviselőházban a háborús veteránok törvényének 30. változatát tárgyalták. Megszavazták, hogy a bécsi döntés után Észak-Erdélyből a m. hadseregbe besorozottak nem kaphatnak kárpótlást; ugyanakkor a hitlerista német seregbe (Wehrmacht, SS) bevonult dél-erdélyi szászok jogait nem korlátozták. [RMSz, dec. 18.] (→ 1994.03.21)

1994. február 25.

A hadsereg katonai tanácsa visszautasította C. V. Tudor N. Spiroiu védelmi miniszter elleni vádjait. [MH, febr. 25.] (→ 1994.03.06)

1994. március 21.

A szenátus folytatta a háborús veteránok kárpótlási törvényének (→ 1993.12.16) vitáját. Elfogadták azt a paragrafust, hogy a m. hadseregben szolgált katonák csak akkor kaphatnak kárpótlást, ha igazolják, hogy nem harcoltak a románok ellen. Az RMDSz nyilatkozata leszögezte: a törvény alkotmányellenes, nem igazodik Helsinki szelleméhez és az ET 1201-es ajánlásához. [RMSz, márc. 23.] (→ 1994.04.01, 1994.05.17, 1994.06.28, 1994.12.28)

1994. május 13.

Dumitru Cioflina vezérkari főnök bejelentette, hogy 1995 folyamán a hadsereg létszámát 269.500 főről 230 ezerre csökkentik, 2000-re pedig csak 200 ezer marad. A harckocsik számát 50%-kal, a páncélozott járművek számát 33%-kal kívánják csökkenteni. 505 repülőgépből csak 430 marad. [RMSz, máj. 14.]

1994. július 23.

Tabajdi Csaba a Népszavának nyilatkozott: az MDF-kormány azt tartotta fontosnak, hogy a h. t. magyarok jogsérelmeit szüntelenül fölvesse a kétoldalú és a nemzetközi fórumokon, az új MSzP–SzDSz koalíció pedig azt tartja fontosnak, hogy a kisebbségek a szülőföldjükön boldoguljanak. [Népszava, júl. 23.]

Átszervezik a ro. haderőt, a jelenlegi 4 hadsereg helyett csak 3 lesz. Az Olténiában székelő hadsereget szétosztják Erdély és Moldva között. [Szabadság, júl. 23.]

1994. szeptember 15.

Bukarestben, a PER finaszírozásában Közép-Európa és a térség nemzeti kisebbségei címmel nemzetközi kollokvium kezdődött. Iliescu elnök beszédében hadat üzent az autonómia-törekvéseknek, kalandor jellegűnek nevezve azokat. Szerinte az önrendelkezés nem európai megoldás és elszigetelődéshez vezet. – Gunnar Jansson elmondta, hogy ahol viszály tör ki a többség és a kisebbség között, ott a kormány, a hatalom a hibás. – Markó Béla szerint az autonómia nem mond ellent az integrációs törekvéseknek. Anakronizmus nemzetállamról beszélni, amikor az ország lakosságának 10%-át más nemzetek kisebbségei adják. – Ioan Coja (VR) szerint egyes kisebbségekben lehet bízni, a magyarokban nem. [RMSz, szept. 16., 20.; MN, szept. 17.; EN, szept. 28.] – Nagy visszhangot keltett és cáfolatok sorát váltotta ki Mircea Pascu (védelmi államtitkár) beszéde, aki tk. elmondta, hogy a hadseregnek titkos terve van arra vonatkozóan, hogy miként válaszoljon a nemzeti kisebbségek esetleges erőszakos megnyilvánulásaira. Markó Béla szerint példátlan dolog erőszakos ellenlépésekről szónokolni, amikor a kisebbségek kizárólag békés eszközökkel próbálják érvényesíteni az érdekeiket. [MN, szept. 19.] A hadsereg sajtóirodája cáfolta a terv létét; a bukaresti újságok a hírügynökségi jelentést hibáztatták; a Népszabadság megkereste a cáfolatot kiadó sajtóosztályt, de azok elzárkóztak a válaszadástól. [Népszabadság, szept. 20.; RMSz, szept. 20.] – Mircea Pascu utólag csak elméleti fejtegetésnek nevezte a mondottakat. [RMSz, szept. 21.] – Iliescu elnök tagadta a terv meglétét. [MN, szept. 23.] (→ 1994.10.26)

A romániai magyarság jeles képviselői felhívással fordultak Erdély és a világ magyarságához, hogy teremtsenek bankhálózatot Erdélyben. Az ismertetéshez az RMSz hozzátette: sajnálatos, hogy a felhívás aláírói között egyetlen gazdasági szakember sincs. [RMSz, szept. 17.]

1994. október 26.

Oliviu Gherman, szenátusi házelnök szerint hiba volt az RMDSz létrehozása. Ez ugyanis megteremtette a „monolitikus követelési struktúrát”. A ro. pártoknak ki kell dolgozniuk a „válaszstratégiát az RMDSz olyannyira összehangolt akcióira”. [Népújság, okt. 26.] (→ 1994.11.01)

A hadsereg napja alkalmával ismét felszínre került Mircea Pascu korábbi kijelentése (→ 1994.09.15). Gh. Tinca védelmi min. sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta Pascu kijelentését. [Népszabadság, okt. 26.] – A Ziua szerint viszont a ro. katonai doktrína értelmében a hadsereg ma is beavatkozhat utcai konfliktusokba. [Népszava, okt. 27.]

Az európai normák sajnos nem tartalmazzák a kollektív jogok fogalmát – mondta Tabajdi Csaba. – Az RMDSz-nek az alapszerződéssel kapcsolatos dokumentuma konstruktív és realista, azonban néhány dolog nem eléggé tisztázott: ilyen a regionális autonómia. A m. kormány támogatja a kulturális és közigazgatási autonómiát. [RMSz, okt. 26.]

Az új kisebbségi koncepció értelmében azokat a területeket kell menedzselni, amelyektől remélhető, hogy a kisebbségeknek a szülőföldjükön teremtenek egzisztenciát – jelentette ki Törzsök Erika. – A kisebbség nincs olyan helyzetben, hogy politikai hatalmát gazdasági hatalommá mentse át. Olyan gazdaságfejlesztési hitel- és garanciaalapot kell létrehozni Mo.-n, amely a h. t. m. vállalkozók számára teremt lehetőséget saját vállalkozások nagyobb biztonsággal történő indításához. [EN, okt. 26.]

1995. június 12.

Újabb öt évre Göncz Árpádot választotta köztársasági elnökké az Országgyűlés.

A bukaresti rádióban egy magas rangú katonatiszt kifejtette: mivel a nemzetbiztonsági törvény lehetővé teszi, elképzelhető, hogy a hadsereg fellépjen a „szeparatista törekvések ellen”. [ÚM, jún. 12.]

Az ellenzéki pártok felszólították a kormányt, hogy június végéig Ro. nyújtsa be csatlakozási kérelmét az EU-hoz, és a legrövidebb időn belül kösse meg szomszédaival az alapszerződést. Meleşcanu szerint a sürgetés tárgytalan, mert a kormány ilyen irányú politikát folytat és értelmetlen dolog határidőket kitűzni. [RMSz, jún. 14.]

1995. július 10.

Oleg Szoszkovec, orosz miniszterelnök-helyettes, hangsúlyozta Moszkva elkötelezettségét arra, hogy korszerűsítsék a romániai haditechnikát. Văcăroiu kijelentette: „Nagy nyugati beruházásokra számítottunk, amelyek azonban nem jöttek be… Ro. most újra Oroszországra tekint.” [RMSz, júl. 12.]

1996. május 3.

Javier Solana NATO-főtitkár 6 órás látogatást tett Bukarestben, Gh. Tinca védelmi miniszterrel a fegyveres erők reformjáról folytatott eszmecserét. Találkozott az elnökkel is, majd sajtóértekezleten bejelentette: a NATO-felvétel sorrendjéről még nincs döntés. [Szabadság, máj. 4.]

Genfben véget ért az ENSz Kisebbségi Munkacsoportjának 2. ülésszaka, ahol Niculescu Tóni (RMDSz) is felszólalt. [Szabadság, máj. 8.]



lapozás: 1-20 | 21-32




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998