Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Zsigmond László

1990. március 30.

Csíkszeredában kétnapos találkozóra gyűltek a MISzSz, a m. diákszövetségek és egyházak ifjúsági szervezeteinek képviselői. A MISzSz (→ 1990.03.17) megválasztotta választmányát (ennek elnöksége: Ábrám Zoltán, Csutak István, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Zsigmond László), kijelölte az RMDSz kongresszusára küldendő delegáció tagjait és elhatározta, hogy az RMDSz-szel közös listán jelölteket indít a májusi választásokon.

Kincses Előd, akit a marosvásárhelyi zavargások egyik felelősének tartott a korántsem pártatlan igazságszolgáltatás, Mo.-ra távozott, ahonnan csak a vádak visszavonása és ártatlanságának elismerése után tért vissza, 1995 júniusában. (→ 1990.05.09, 1993.03.31, 1995.06.08)

Az amerikai útjáról hazatérő Tőkés László (→ 1990.03.09), Genfben az egyházak ökumenikus tanácsa előtt kijelentette, hogy a romániai egyháznak meg kell újulnia. A diktatúra idején az egyházi hierarchia egy része eltávolodott a hívektől és a rezsim kiszolgálója lett.

1990. május 20.

A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).

A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)

Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.

Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]

„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.]

1990. június 16.

Az RMDSz nyilatkozatban ítélte el a rendcsinálás módját és azt, hogy két képviselőjét, Szilágyi Zsoltot és Zsigmond Lászlót is bántalmazták (ráadásul a rendőrség csak többszörös felszólítás nyomán biztosította a két képviselő védelmét). A bukaresti tüntetések vérbefojtása ellen Tőkés László táviratban tiltakozott. [RMSz, jún. 20.]

1991. június 1.

A „táblaháború” első csatái: a Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendelte, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helység-névtáblákat és cseréljék ki azokat románra. [EN, jún. 1.; Szabadság, jún. 6.; RMSz, jún. 26.]

Ara-Kovács Attila az RMDSz-ben fölfedezhető két vonulatról írt. Szerinte a lavírozó politikacsinálók alkotják az RMDSz bukaresti magját. Velük szemben Erdélyben lassan megteremtődik egy új politizáló réteg, nyelveket beszélő, liberális fiatal szakértők személyében. A fontolva haladók [mérsékeltek] és az „erdélyi ellenzék” [radikálisok] programja egyként utópisztikus – vélte Ara-Kovács. A Szőcs Géza [és Borbély Imre]-féle társnemzeti kategória (→ 1991.05.24) populizmusnál alig több. A 2. kongresszus után egyértelművé vált, hogy a mozgalom vezetését kész átvenni egy fiatal értelmiségi réteg, köztük: Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Zsigmond László. [Beszélő, jún. 1.]

1992. szeptember 27.

Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]

A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5).

Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.]

Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes.

1993. szeptember 29.

Frakcióvezető választást tartott az RMDSz képviselőházi csoportja. Tokay György lett az elnök, Bárányi Ferenc és Borbély László az alelnökök. A frakció 9 tagja (András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila és Zsigmond László) kivonult az ülésről és tiltakozott a döntés ellen, emlékeztetve Tokay és Borbély László „politikai hibáira” (Neptun-ügy; ]930926). [Népújság, okt. 1.]

1994. március 27.

Bukarestbe érkezett Friedrich König és Gunnar Jansson, az ET két raportőre, hogy megvizsgálják, milyen mértékben tett eleget Ro. az ET-felvételkor vállalt kötelezettségeinek. [RMSz, márc. 30.] (→ 1994.03.29)

Csíkszeredában befejezte programadó gyűlését az SzK (az RMDSz liberális platformja), ahol a ro. liberális párt és az SzDSz is képviseltette magát. Elfogadták szervezeti és működési szabályzatukat. Az elfogadott programelvek között szerepelt a szabadelvűség és nemzet, a kollektív jogok, az önkormányzati és gazdaságpolitika, a kulturális önszerveződés stratégiája. A vezetőség tagjai: Eckstein-Kovács Péter (eln.); Zsigmond László, Kolumbán Gábor, Szilágyi Zsolt, Birtalan Ákos és Egyed Péter. [RMSz, márc. 31.]

A The Observer cikke a ro. titkosszolgálatot elemezte. „A régi Securitate és a SRI egy nyelven beszél.” A SRI szerint Mo. továbbra is Erdély visszaszerzésén fondorkodik. [MH, márc. 28.]

1994. november 28.

Gh. Tinca védelmi min. fogadta Zsigmond László képviselőt, aki előadta a m. veteránok panaszát (→ 1994.10.27). A megbeszélések eredményeképpen a miniszter módosította a rendeletet. [Táj., nov. 29.] (→ 1994.03.21, 1994.04.01, 1994.05.17, 1994.06.28)

1995. április 18.

A képviselőház ellenszavazat nélkül ratifikálta az ET kisebbségi keretegyezményét, amelyet Strasbourgban írt alá Mo. és Ro. képviselője (→ 1995.02.01). Az RMDSz- frakció nevében Zsigmond László szólalt föl, aki kifejtette: a szövetség támogatja a dokumentum elfogadását, de ezt minimális követelményrendszernek tekinti. [RMSz, ápr. 22.]


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998