Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Tárgymutató: sztrájk, bányász-

1997. június 20.

Egy hete sztrájkba léptek a zsil-völgyi bányászok, 45%-os béremelést követelve. A bánya 1996-os vesztesége egyenlő a művelődési tárca egyéves költségvetésével. [BL, jún. 20.]

1999. január 5.

A Kisebbségkutató Műhely szerint a világon élő magyarok száma kb. 14,1 millió (Mo.: 10,1; Erdély: 1,64; Szlovákia: 0,608; Szerbia: 0,35; Kárpátalja: 0,18; Horvátország: 0,02; Szlovénia: 0,009; Ausztria 0,033; Európa többi országa: 0,32; tengerentúl: 0,74 millió). A Székelyföld a legnépesebb kisebbségi m. tömbterület (723 ezer fő). [Új Szó, jan. 5.]

Ion Diaconescu szerint nem kell jelentőséget tulajdonítani a Zsil-völgyi bányászsztrájknak. Nemzetgazdaságilag nincs értelme a ráfizetéses bányákat működtetni. [Népújság, jan. 5.]

1999. január 6.

A Szigethegység bányászai is csatlakoztak a Miron Cozma által vezetett Zsil-völgyi sztrájkhoz. Cozma fő politikai szövetségese, C. V. Tudor a parlament összehívását követelte és azt kérte a lakosságtól, kezdjen általános sztrájkot Emil Constantinescu elnök „nép- és nemzetellenes” politikájának megbuktatása érdekében. [Népújság, jan. 6.]

Radu Vasile lemondott minden pártbeli tisztségéről, a PNTCD ideiglenes főtitkára Constantin Dudu Ionescu lett. Sajtóértesülések szerint Radu Vasile leváltását Ion Diaconescu kezdeményezte, és a párt ezzel elszigetelte a kormányfőt. [Sajtóf., jan. 6.]

A ro. kormány bevezette a holokauszt-ismeretek kötelező oktatását az általános iskoláktól az egyetemig – jelentette be az oktatási minisztérium szóvivője. [RMSz, jan. 7.]

1999. január 7.

Viorel Cataramă vezetésével küldöttség utazott Petrozsényba, a bányászokkal tárgyalni. [Népújság, jan. 7.]

1999. január 13.

Miron Cozma bányászvezér ultimátumot adott, kijelentve, hogy amennyiben nem teljesülnek a követeléseik, a bányászok a fővárosba mennek tüntetni. Egy nappal előbb 10 km-t meneteltek figyelmeztetésül, s kb. 30 gyermeket tereltek maguk előtt. Emil Constantinescu nem kíván beavatkozni a konfliktusba, mert szerinte még nem merítették ki a tárgyalásos rendezés lehetőségeit. [RMSz, jan. 14.]

1999. január 18.

A déli órákban mintegy tízezer bányász indult gyalogosan Bukarest felé, a Zsil-völgyéből. Traian Băsescu miniszter rendeletére a Zsil mentén leállt a vasúti és az utasforgalom. A rendfenntartó elemek torlaszokat emeltek, de azokat földgyaluval eltávolították a bányászok. Radu Berceanu iparügyi min. visszautasította a bányászok követeléseit (35%-os béremelés és a veszteséges bányák leállítása); Radu Vasile kifejezte hajlandóságát a tárgyalásra, ha a bányászok visszatérnek munkahelyükre. [Szabadság, jan. 19.]

Németh Zsolt az RMDSz vezetőivel folytatott megbeszélés után elmondta: a m. külpol. prioritása az ország euroatlanti integrációja és a regionális pol. összhangjának megteremtése; példaértékűnek ítélte az RMDSz pol. irányvonalát: a szövetség nemcsak a magyarság érdekeiben lép fel, hanem szerepet vállalt a ro. polgári társadalom létrehozásában is. [Szabadság, jan. 18.]

Újabb forduló volt az Agache-perben: Paizs Ottót hallgatták ki, aki a tanúk szerint nem is volt a lincselés közelében. [BL, jan. 22.]

1999. január 20.

Emil Constantinescu, alkotmányos jogára hivatkozva, jan. 25-re összehívta a parlament rendkívüli ülését, mondván, hogy fennáll a bányászsztrájk politikai összecsapássá való változtatása. [Sajtóf., jan. 21.] ● [Az események gyorsabban követték egymást, lásd alább.]

Az erdélyi történelmi egyházak középfokú képzésének adatai: 11 róm. kat., 9 ref., 1 evangélikus és 2 unitárius iskola van, összesen 3200 tanulóval (sok esetben csak egy-egy állami középiskolában helyet kapó osztályról van szó). [PK, jan. 20.]

1999. január 21.

A bányászok a Zsil-völgyében áttörték a csendőrtorlaszt, több csendőrt túszul ejtve, majd folytatták az útjukat Râmnicu-Vâlceaig. Lemondott Gavril Dejeu belügymin., rögtön kinevezték az utódját, Constantin Dudu Ionescu védelmi államtitkárt, aki letette az esküt és azonnal leváltotta a csendőrség parancsnokát, Stan Stângaciut és a SPP korábbi vezetőjét, Anghel Andreescu tábornokot nevezte ki helyette. [Szabadság, jan. 22.]

Petre Roman nem pártolja egy önálló m. egyetem létrehozását; szerinte az elkülönülésnek minősülne, amikor Kolozsvárott már működik egy multikulturális egyetem. [Szabadság, jan. 22.]

1999. január 22.

Reggel Emil Constantinescu feltételes szükségállapotot hirdetett ki Ro. egész területére: amennyiben a tüntetők nem indulnak vissza a Zsil-völgyébe, a szükségállapot 14 órától érvénybe lép. Éjjel a kormány rendeletet fogadott el a rendkívüli állapotról; Cozia kolostorában Radu Vasile tárgyalni kezdett a tüntetők vezetőivel. Négy órás tárgyalás után a felek a munkakonfliktus befejezéséről tájékoztattak, részleteket nem közöltek. A bányászok incidens nélkül hazaindultak. [Szabadság, jan. 23.] – Az államfő találkozott a parlamenti pártok vezetőivel (a PRM vezetője nem volt ott!). A kiadott közleményben leszögezték: továbbra is elkötelezettjei a jogállamnak és a demokráciának, elítélik az erőszak használatát és felszólítják a kormányfőt, személyesen próbálja megoldani a konfliktust; a kormánytól azt kérték: mutasson be a parlamentben egy olyan programcsomagot, mely az ország gazdasági fellendítését szolgálná és biztosítaná a lakosság „nyugalom- és biztonságérzetét”. [Sajtóf., jan. 22.]

A szenátus fegyelmi bizottsága 30 napra felfüggesztette C. V. Tudor részvételi jogát a szenátus munkálataiban. Tudor testőreivel érkezett meg, de azokat sikerült kitessékelni a teremből, a PRM elnöke pedig azzal fenyegette meg a szenátust: „két hét múlva már nem lesztek hatalmon”. – Virgil Măgureanu megerősítette, hogy a PRM-nek félkatonai szervezetei vannak, amelyben volt katonatisztek és hírszerzők vesznek részt; ő már 1996-ban figyelmeztette a parlamentet, de intézkedés nem történt. [BL, jan. 22.]

1999. január 23.

Sabin Gherman kifejtette: a PRM-be tömörült szekusok hadjáratának vagyunk tanúi a Zsil-völgyi bányászok akcióinak leple alatt. Gherman megítélése szerint, ha a tüntetők eljutnak Bukarestbe, akkor C. V. Tudor vezetésével államcsínyre is sor kerülhet. Ha ez bekövetkezik, akkor azonnal ki kell harcolni Erdély autonómiáját vagy akár függetlenségét is, mert az erdélyiek számára teljesen elképzelhetetlen a Ro.-ra váró tragikus sors. Gherman felkéri Erdély lakóit, hogy ne szolidarizáljanak Cozma bányászaival. [Szabadság, jan. 23.]

1999. január 25.

Markó Béla a bányászokkal való kiegyezés előtti nyilatkozatában arról beszélt, hogy hasonlóságot lát a bányászjárások és az 1990. márc. marosvásárhelyi események előkészítése és lefolyása között. „Jól tudjuk, hogy a Görgény völgyéből és Hodákról hoztak be ro. parasztokat, és sem a rendőrség, sem a katonaság nem akadályozta meg az összecsapásokat.” [Népújság, jan. 25.]

Márton Árpád a „Nemzeti Gárdák” ügyének (→ 1998.10.19, 1998.10.29) kivizsgálását kérte, de az ügyészség nem indított eljárást a PRM Kovászna megyei elnöke, Gică Agrigoroaie ellen, mivel a gárdák létére semmi bizonyítékot nem talált, s „egyszerű kijelentésnek” nyilvánította az erről szóló nyilatkozatot. [Sajtóf., jan. 25.]

Kolozsvárott a ref. egyház visszakapta a Ref. Teol. melletti épületet, de abból még ki kell költöztetni az állami hivatalokat. Az épületet a hittanárképző főiskola és a Ref. Koll. rendelkezésére szeretnék bocsátani. [Szabadság, jan. 25.]

1999. január 28.

Az RMDSz OpT megvitatta Tokay György lemondó levelét; utóda Eckstein-Kovács Péter. Tokay elmondta: a tevékenységével szembeni bírálatokat abban foglalták össze, hogy nem dolgozott ki egységes nemzetiségi politikát, nem konzultált megfelelő módon az RMDSz-szel és nem volt olyan jelenléte a kül- és belpolitikában meg a sajtóban, amit elvártak tőle. Hozzátette: Tőkés László már 1997-ben javasolta az ő leváltását, amit 1998-ban megismételt. Tokay végül az emlékezetes „gazemberezés” nyomán (→ 1998.09.30) nyomán döntött úgy, hogy lemond kisebbségi miniszteri posztjáról. [Szabadság, jan. 28.]

Az OpT megfogalmazta az újabb „bányászjárás” tanulságait is: elengedhetetlen külön szociális program kidolgozása, a hátrányos helyzetű térségek gazdasági fellendítése, ehhez nemzetközi segítséget kell igénybe venni. „Az 1989 utáni időszak számos súlyos társadalmi megrázkódtatásának okait máig nem derítették ki, a vétkesek máig büntetlenek. Ennek nem szabad megismétlődnie. Feltétlenül ki kell vizsgálni egyes szélsőséges pol. erők szerepét a munkakonfliktus zendüléssé alakításában, az alkotmányos rendnek és az ország törvényeinek sorozatos megsértésében.” A szövetség határozottan támogatja a kormány reformpolitikáját, ennek érdekében szorosabb együttműködésre van szükség a koalíció pártjai között. [Szabadság, jan. 28.]

H. R. Patapievici válaszolt a „hogyan lehetséges C. V. Tudor szenátor létezése társadalmunkban?” kérdésre: 1989 előtt Tudor a Securitate egyik legaktívabb eszköze volt a ro. értelmiség zaklatásában, 1989 után pedig az Iliescu–Petre Roman páros élesztette föl, Iliescuék pedig föl is használták. C. V. Tudor retorikájának minden mocska a történelmi pártokra és a kritikus értelmiségre irányult. 1993 májusában kiderült: Tudor testőrei a SRI alkalmazottai. 1994. márc. leváltották a SRI néhány tisztjét, mert információkat szivárogtattak ki Tudor hetilapjának; az eltávolított tisztek beléptek a PRM-be. [A Hét, jan. 28.]



lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998