Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 258 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 241-258
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Földrajzi mutató:

1989. december 27.

A CFSN megválasztotta a Végrehajtó Bizottságot (VB): Ion Iliescu (eln.), Dumitru Mazilu (első helyettes); Cazimir Ionescu és Király Károly (aleln.); Dan Marţian (titkár). Tagok: Bogdan Teodoriu, Vasile Neacşa, Silviu Brucan, Gh. Manole, Ion Caramitru, Nicolae Radu. Elnöki tanácsosnak Virgil Măgureanut nevezték ki.

Az RMSz-ben megjelent az RMDSz közleménye, amelyben az IB Központi Ideiglenes Irodája (tagjai: Domokos Géza, Demény Lajos, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Tüdős István, Lányi Szabolcs) az alulról indított, a helyi autonómia elvét tiszteletben tartó szervezőmunkát sürgették, s aktív szerepvállalásra buzdítottak a FSN programjának megvalósítása ügyében.

A Magyar Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata üdvözölte az RMDSz megalakulását, támogatásáról biztosította a szövetséget, célkitűzéseinek elérésében, hangsúlyozva, hogy „a magyarság sorsának rendezését Románia területi integritásának, szuverenitásának tiszteletben tartása mellett lehet érdemben elősegíteni”.

Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Românească (VR), amely febr. elejéig „illegalitásban működött, nem lépett a nyilvánosság elé, de tevékenységének következményei egyre nyilvánosabbak és nyilvánvalóbbak lettek.” Rövid idő alatt tagjai közé emelte a románság magyargyűlölő egyedeit, megnyilvánulási lehetőséget adva volt pártaktivistáknak, tiszteknek és szekusoknak. – Meghirdetett programja szerint nem rendeli alá magát egyetlen pártnak sem (mert úgymond kulturális szervezet), de azt kívánja, hogy bármely, Erdélyt érintő kérdésben kérjék ki a véleményét. Célkitűzései közé tartozott, hogy az országban ne legyen más hivatalos nyelv a románon kívül. – A szervezet PUNR (Partidul Unităţii Naţionale Române; Román Nemzeti Egységpárt = RNEP) néven pártot is alapított. A szervezet alapító elnöke Radu Ceontea, aki a PUNR színeiben szenátor lett. – A későbbi események (1990. márc. 19–20.) során, a VR székházából előkerült a titkos program is, mely egyértelműen igazolta a szövetség politikai és magyarellenes, antidemokratikus jellegét. [Kincses 1: 18–21, 95.; RMSz, 1995. ápr. 19.] (→ 1990.01.19, 1990.03.04)

1990. január 7.

Az RMDSz IB részéről Domokos Géza és Horváth Andor találkozott Kolozsvárott 13 erdélyi megye frissen megalakult szervezeteinek képviselőivel. Az első orsz. küldöttgyűlésen Domokos Géza hangsúlyozta: az RMDSz maradjon szövetség, ne alakuljon át párttá, így gyűjtőhelye lehet a romániai magyarság összes erőinek. A tanácskozás megállapította: a magyarlakta területeket gyakorlatilag behálózzák az RMDSz szervezetei. Többen hangsúlyozták, hogy a magyarság kulturális, közéleti központjának Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást. (→ 1990.01.13, 1990.02.24)

A BBTE tanárai nyilatkozatot adtak ki, amelyben a m. egyetem visszaállítását kérték. A 150 aláíró között az egyetem korábbi tanárait is fölfedezhetjük.

1990. március 11.

Az RMSz nyilatkozatot tett közzé, amelyben a nemzeti kisebbségek 12 szervezete elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kormány nem válaszolt a február 23-i interpellációra: a minisztérium április 15-ig alakítsa ki a nemzeti kisebbségek iskolahálózatát a következő tanévre és szervezzék meg a kisebbségi minisztériumot. Magyarázatot kértek arra, hogy a kormány miért a kisebbség-ellenességéről hírhedt Adrian Moţiut nevezte ki Erdély kérdéseivel foglalkozó miniszteri rangú államtitkárrá.

Temesvárott, a romániai események alakulásával elégedetlen forradalmárok közzétették a Temesvári Kiáltványt (más források szerint: Temesvári Nyilatkozat), amelyben a forradalmi eszmények győzelmét sürgették. A 13 pontból álló dokumentumban kifejtették, hogy (1.) a Temesvárról indult forradalom nemcsak a diktátor, hanem a kommunizmus megbuktatását is célozta. (2.) Tekintve, hogy a temesvári forradalomban minden társadalmi réteg részt vett, „kategorikusan ellenezzük a társadalmi osztályok és rétegek egymás ellen uszításával megvalósított uralom tipikusan kommunista technikáját (…), ezért civilizált párbeszédet” követelnek a különböző rétegek között. (4.) „Meghívjuk az összes sovinisztákat szerte az országból, legyenek azok románok, magyarok vagy németek, jöjjenek el Temesvárra átnevelő kurzusra a tolerancia és a kölcsönös tisztelet szellemében (…)”. Az 5. pontban a kommunista párt újjászületése ellen emeltek szót. A 7. pont a reformkommunista csoportok térnyerését ítélte el. A sokat idézett 8-as pont kimondta: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő törvényhozási ciklusra a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. Jelenlétük ugyanis az ország politikai életében a fő forrása a jelenlegi román társadalmat őrlő feszültségeknek és gyanakvásoknak. Elengedhetetlen, hogy a helyzet letisztulásáig és a nemzeti megbékélésig távol maradjanak a közélettől. Úgyszintén követeljük, hogy a választási törvény foglalja külön paragrafusba, miszerint volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak Románia elnöki tisztségére (…)” A 9–11. pontok gazdasági jellegű szempontokat tisztáztak, a 12. pont az emigránsok elleni hangulatkeltést ítélte el, a 13. pont a tervezett nemzeti ünnep (december 22.) ellen emelt szót. Befejezésül kijelentették: „mi, a kiáltvány szerzői az 1989. december 1–22. közötti események résztvevői nem tekintjük befejezettnek a forradalmat. Folytatni fogjuk békésen, de határozottan.” (→ 1991.03.10)

Sepsiszentgyörgyön megalakult az AFDPR Kovászna megyei szervezete. A vezetőség tagjai: Török József (eln.); Pap Sándor, Vajna László (aleln.); Csobotár István (titkár). (→ 1990.04.11)

Kikiáltották Litvánia függetlenségét. Hamarosan Lettország és Észtország is követte a példát. (→ 1990.04.18)

1990. március 15.

A romániai magyarság első alkalommal ünnepelhette meg március 15-ét. Az 1848-as forradalomra való békés emlékezéseket több városban megzavarták a VR hívei. Szatmárnémetiben az ünneplőkre támadtak, magyarokat vertek meg. (→ 1990.04.11) – Mo. nemzeti ünnepén a pártok és társadalmi szervezetek külön-külön emlékeztek meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. ● [Erdélyben ez a megosztottság csak 2003 után jelentkezett.]

Ismeretlen tettesek megrongálták az erdődi Petőfi-szobrot.

A Szovjetunióban elnöki rendszert vezettek be; az első választott elnök: Mihail Gorbacsov (→ 1991.06.12).

1990. március 22.

A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó események nyomán a székely megyék nagyobb városaiban gyűléseken és sztrájkokkal tiltakoztak az atrocitások ellen, követelték a szélsőséges VR betiltását, elítélték a sajtóban dúló magyarellenes kampányt. – Petre Roman a történtek kivizsgálását ígérte.

Marosvásárhelyen a kormánybizottság jelenlétében üléseztek a helyi lakosság, az RMDSz és a VR képviselői. (A kormánybizottságban Verestóy Attila és Gelu-Voican Voiculescu is részt vett, utóbbinak a helyét Ioan Mânzatu, a CPUN alelnöke vette át.) Az ülésen megegyeztek abban, hogy a közvéleményt tájékoztatni kell az eseményekről, a nemzeti kisebbségek sérelmeiről és követeléseiről. Az RMDSz ismételten kinyilvánította lojalitását a ro. állam iránt (nem kívánja Erdély elszakítását). (→ 1990.08.02)

Kolozsvárott újjáalakuló közgyűlését tartotta az EME. A 35 résztvevő elfogadta az alapszabályzatot. Az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond ny. egy. tanárt bízták meg. (→ 1990.05.09)

1990. május 5.

Ion Iliescu, a SzER-nek adott nyilatkozatában az állította, hogy Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi m. kisebbség részére, olyanokat, amelyeket Budapest nem ad meg a saját kisebbségei számára. Erdélyről kijelentette, hogy a róla szóló vitának nincs történelmi alapja, „mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt”, s „történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt”. [RMSz, máj. 6.]

A cserkészvezetők szárhegyi találkozóján közös normák kidolgozását és szövetség alakítását kezdeményezték. [RMSz, 1991. aug. 7.] (→ 1990.09.05)

1990. június 5.

Az MTA bevezette a külső tagság státusát, mely a határon túli magyarokat illeti meg. Erdélyből öt külső tagot választottak: Benkő Samu, Csetri Elek, Egyed Ákos, Imreh István, Pataki József.

A Bolyai Társaság ülésén az RMDSz képviselői és részt vettek. Sajnálattal közölték, hogy 2000 erdélyi diák felvételizett magyarországi egyetemekre. Elhangzott, hogy az RMDSz-nek politikai eszközökkel kell küzdenie a m. egyetemért. [Szabadság, jún. 5.]

1990. augusztus 9.

Előbb az RMDSz Maros megyei vezetősége, majd néhány nap múlva a Bernády Kör, az RMKgP és az RMKdP megyei szervezete beadványban tiltakozott amiatt, hogy a prefektúra felállításakor nem vették figyelembe a nemzetiségi arányokat. A megye lakosságának 48%-a m., ennek ellenére a prefektusi hivatal 11 tagjából csak ketten magyarok. [Népújság, aug. 2,. aug. 9., aug. 11.]

A külföldi gyógykezelésről hazatért Sütő András interjút adott A Hét c. bukaresti lapnak. Tk. elmondta, hogy a Nemzetközi Trassylvania Alapítvány ellen indított sajtókampányból látható, az írások szerzőinek leghőbb vágya, hogy a magyarok ne térjenek vissza Erdélybe. (→ 1990.05.30)

1990. augusztus 30.

Az RMSz közölte az RMDSz nyilatkozatát, melyet a 2. bécsi döntés évfordulójára adott ki. Ro. m. lakossága aggodalommal tapasztalja, hogy bizonyos körök ellenségeskedést, gyűlöletet szítanak az ország népei között. Hamis, rosszhiszemű hírek terjesztésével azt a látszatot próbálják, hogy Erdélyben veszélyben forog a ro. lakosság élete. Ez a diverzió szerves folytatása a Ceauşescu-féle politikának.

A Valóság Balázs Sándorral készített interjút, melyben a professzor a bálványosfüredi táborban (→ 1990.07.21) tartott előadások magas színvonaláról számolt be.

1990. december 2.

Désen újjáalakult Szent Ferenc 3. rendje, a Ferences Világi Rend. A Szent Istvánról nevezett rendtartomány reményei szerint hamarosan a klarissza apácák rendje is visszatérhet Erdélybe. [Keresztény Szó, 1991. júl. 14.]

1991. március 15.

Szőcs Géza szenátor, parlamenti beszédében tisztázta, hogy mit ünnepel a magyarság Márc. 15-én. Hangsúlyozta, hogy a „tét nem Erdély hovatartozása, hanem Románia hovatartozása” – ezzel utalva az európai elvárásokra.

Erdély m. népe szerényen ünnepelhette meg Márc. 15-ét. Marosvásárhelyen a prefektus minden rendezvényt betiltott márc. 15–22. között, ezért az ünnepséget a Vártemplomban tartották, ahol Markó Béla mondott beszédet. Aradon, Kolozsvárott és Nagyváradon koszorúztak, Szatmárnémetiben a templomokban volt megemlékezés. Az évfordulón nem voltak incidensek.

1991. május 3.

Nagyenyeden tanácskozott az RMDSz Fehér, Hunyad, Kolozs és Szeben megyei vezetősége, valamint az orsz. főtitkárság. Megvitatták a 2. kongresszuson előterjesztendő alapszabály- és programtervezetet.

Az RTV bemutatta az egri tanácskozásról (→ 1991.04.13) készült összeállítást (melyet máj. 6-án megismételtek). A FSN képviselői elutasították és támadták az egri tanácskozáson elhangzott megállapításokat. [Szabadság, máj. 8.] (→ 1991.05.06, 1991.05.07)

Cs. Gyímesi Éva nyílt levelet intézett Tőkés Lászlóhoz, melyben leszögezte: meglepte Tőkésnek az egri tanácskozáson elhangzott felszólalása, melyben a romániai magyarság helyzetét véglegesen tragikusnak tüntette föl. „Tudom, a közönség, akihez szólt, talán ezt várta, hisz az emigráns Erdély-mentők egy része önérzetét csak növeli, ha van elég oka siratni és menteni az itt maradókat.” Igaz ugyan, hogy „nem történt meg a radikális rendszerváltás, de a kisebbségi társadalomban soha nem tapasztalt pezsgésnek vagyunk tanúi…” Tőkés mindeddig azt bizonygatta, hogy nincs „végveszély”. Cs. Gyímesi Éva reméli, hogy egri előadásán az ember szólt és nem az Igehirdető. [RMSz, máj. 3.] – Tőkés László válaszát az RMSz – bocsánatkérés kíséretében (elkallódott a levél, csak késve került elő) – szept. 20-án közölte.

1991. augusztus 16.

II. János Pál megkezdte magyarországi körútját, mely aug. 20-án, a budapesti Hősök terén, 200 ezer hívő előtt tartott ünnepi szentmisével zárult. Az erdélyi hívek inkább a határhoz közelebb fekvő Máriapócsra zarándokoltak, ahol 18-án misézett a pápa. – Eljutott a pápához az ezernél több moldvai csángó üzenete, akik a m. nyelvű szertartás kérésével érkeztek Magyarországra. – A Hősök terére népviseletben vonultak be a moldvai csángók, a kalotaszegiek és a székelyek. [Szabadság, aug. 20.]

1991. október 21.

A Csíkszéki RMDSz állásfoglalásban tiltakozott a Har–Kov-jelentés ellen. Az RMDSz OE a parlamentben maradás időszerűségéről tárgyalt. [RMSz, okt. 23.]

Tokay György a parlament két házának együttes ülésén a Har–Kov-jelentés egyoldalú szemléletéről, elfogultságáról és magyarellenességéről beszélt. – Tőkés László Tokay parlamenti beszédét Kossuth Lajos-i teljesítménynek nevezte. [RMSz, nov. 9.]

Ioan Robu az RTV-nek nyilatkozott. Elmarasztalóan mondta, hogy Erdélyben nem biztosítanak ro. ny. istentiszteletet és elvitatta a csángók jogát a m. ny. misére.

1991. október 24.

A parlament két háza megvitatta a Har–Kov-jelentést. (→ 1991.10.17) A vita során vehemensen támadták a magyarokat, csak kivételesen fordult elő egy-egy civilizáltabb hangütés. Ion Diaconescu (PNTCD) szerint: „Erdély román marad, de meg kell adni a nemzetiségeknek is a jogokat”. [RMSz, okt. 26.]

1992. március 21.

Kolozsvárott megalakult a Szabadelvű Kör (SzK), melynek egyik kezdeményezője Kolumbán Gábor, az RMDSz alelnöke volt. A platform ismertebb tagjai: András Imre, Borbély Ernő, Eckstein-Kovács Péter, Egyed Péter, Pillich László, Varga Attila. Az SzK vállalja Erdély liberális hagyományait, a tolerancia és a megbékélés szellemét. Szükségesnek tartja a személyi, kulturális és területi autonómia megvalósítását, valamint a kollektív jogokat. – Kolumbán Gábor és Borbély Ernő elítélte a 25 képviselő egységre felszólító felhívását (→ 1992.03.10). [RMSz, márc. 21., márc. 24.]

1992. április 9.

Király Károly az RMDSz válságáról beszélt, elítélte Domokos Géza és Verestóy Attila „megalkuvó” vonalát. Szerinte nem szabad lemondani semmiről, így az autonómiáról sem, sőt egy független Erdély lehetőségének elméleti vizsgálatát sem kell kizárni. Az állandó taktikázás és alkudozás eredményeképpen elsorvad a magyarság. [EN, ápr. 9.]

1992. április 16.

Fodor Ferenc prefektus fogadta a Kovászna megyébe látogató Iliescu elnököt. Iliescu (Kozsokár Gábor jelenlétében) a pártok vezetőivel tárgyalt. A VR és a PUNR felrótta az elnöknek, hogy magukra hagyták őket a „magyar tengerben”. Követelték: a kétnyelvű feliratok eltávolítását, bérpótlékot a ro. hivatalnokoknak és az RMDSz betiltását. [RMSz, ápr. 18.]

Tamás Emil rendőrszázados Mihai Ulpiu Cherecheanu főügyésznek küldött levélben leplezte le a marosvásárhelyi helyhatósági választások idején tapasztalt csalást. Számtalan személyazonossági igazolványt hamisítottak, így akarták növelni a PUNR szavazóinak számát. A leleplezés pontos adatokkal, a felelősök nevének és tisztségének megnevezésével írta le az akciót, amelyben a rendőrségi lakossági nyilvántartás több tisztje is cinkosságot vállalt. A leleplező levelet ro. lapok is közölték, de nem a bűnösöket tartóztatták le, hanem Tamás Emilt küldték tartalékállományba. [Népújság, ápr. 16.; MN, júl. 14.]

Virgil Măgureanu, parlamenti meghallgatása során tagadta szekus múltját [!] (→ 1992.04.15), egyben megfenyegette a honatyákat, hogy nyilvánosságra hozza a besúgók listáját, a képviselők dossziéit. [RMSz, ápr. 17.]

A România Liberă közölte a ro. nagykövetségeken dolgozó hajdani szekus munkatársak listáját, melyen több nagykövet, titkár és tanácsos neve olvasható. Traian Chebeleu próbálta szépítgetni a helyzetet, megjegyezte, hogy nem lehet egy csapásra kicserélni valamennyi munkatársat. [MH, ápr. 16.]

Az utóbbi 6 évben 44 ref. lelkész hagyta el véglegesen Erdélyt. [EN, ápr. 16.]

A CD pártszövetség elnökéül választotta Corneliu Coposut.

1992. április 17.

Chişinăuban a négyes külügyminiszteri találkozón (→ 1992.04.06) jóváhagyták a tűzszünet ellenőrzésére megalakított vegyesbizottság jelentését. – A tűzszüneti megállapodás ellenére újabb összecsapások voltak Moldovában. [RMSz, ápr. 21.]

Az RMKdP közzétette húsvéti javaslatát a megbékélésre. „Mi, erdélyi magyarok pedig nem kérünk mást és többet: vezetőink alaposan tanulmányozzák, milyen jogok illették meg az erdélyi román népet a századforduló idején, s közös megegyezéssel azt adják meg Erdély magyar népének.” [RMSz, ápr. 17.]

1992. május 30.

Bukarestben sajtóértekezleten ismertették a népszámlálás (→ 1992.01.07) előzetes adatait. Ro. 22,760.449 fős összlakosságából 1,620.199 (7,1%) a m. nemzetiségűek száma (az előző, 1977-es népszámláláskor 1,713.928 volt, azóta 93.729-cel csökkent). A m. kisebbség Hargita (84,6%) és Kovászna (75,2%) megyében van többségben. Jelentős számban élnek még Maros (41,3%), Szatmár (35%), Bihar (28,5%) és Szilágy (23,7%) megyében. Felekezeti számok: róm. kat. (1,114.820); ref. (801.577); unit. (76.333); lutheránus (39.000); evang. (21.600). [MH, máj. 30.] – A lakosságnak csak 89,4%-a ro. nemzetiségű, tehát az ország gyakorlatilag nem nemzetállam. (→ 1993.03.18, 1993.06.11)

Székelyudvarhelyen megtartotta első közgyűlését a Romániai Magyar Pax Romana (RMPR). Céljai: a kat. értelmiség összefogása, személyes tanúságtétellel terjeszteni a keresztény lelkiséget, ápolni a m. kultúrát, elősegíteni a keresztények ökumenikus egységét. [RMSz, jún. 12.]

Ro. elismerte Bosznia-Hercegovinát. [RMSz, jún. 2.] – Az ENSz Biztonsági Tanácsa embargót rendelt el Jugoszlávia ellen, mert az beavatkozott a boszniai polgárháborúba. (→ 1992.06.08)

Dáné Tibor levele Borbély Ernővel szállt vitába. Rámutatott, hogy a liberálisok nem ismerik el a kisebbségek jogait, s Erdélyben alig van hagyománya a szabadelvű gondolatoknak. [RMSz, máj. 30.]



lapozás: 1-20 | 21-40 ... 241-258




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998