ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
találatszám: 42 találat
lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-42
Tárgymutató:
koncepciós per (elfogult ítéletek az 1990 márc. események és a népharag áldozatai vélt vagy valós tetteseinek, gyanúsítottjainak perében / a perek elítéltjei / fellépés az igazságtalanul bebörtönzöttek érdekében)
1990. március 29.
Még el sem készült a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, de az ügyészség máris bíróság elé állított hét cigányt, csendháborítás és hangoskodás vádjával. Másnap már ítéletet is hoztak a kirakatperben: öten 3–5 hónapos börtönbüntetést kaptak, két vádlottat munkahelyen letöltendő javító-nevelő munkára ítéltek. Az április 4-én tartott fellebbviteli tárgyaláson megerősítették az elsőfokú ítéleteket. (→ 1990.04.11)
A Szabadság közölte az RMKdP programját, melyet Podhradszky László, Újvári Ferenc, Sipos Gábor és Asztalos Lajos írt alá. (→ 1990.04.05) 1990. április 11.
Az AFDPR Kovászna megyei szervezete, tiltakozásul a marosvásárhelyi kirakatper (→ 1990.03.29) ellen, melyben hét cigányt ítéltek el (mint az események egyedüli bűnöseit), az elítélteket a szövetség tb. tagjai közé sorolta.
Az RMSz közölte a Szatmár megyei rendőrfőnökkel készült rádióinterjú szövegét (elhangzott a Marosvásárhelyi Rádióban, márc. 16-án). A riporter azon kérdésére, hogy mit tud a nagy számban Mo.-ról érkezett turistákról, akik márc. 15-én botrányos jeleneteket rendeztek, megsértve a ro. lakosság önérzetét, a rendőrfőnök azt válaszolta, hogy ilyenekről nem tud, az érkező turisták száma átlagos volt. 1991. január 19.
Kolozsvárott megtartotta első orsz. közgyűlését a Bolyai Társaság.
Előzetes letartóztatásba helyezték Cseresznyés Pált, akit a marosvásárhelyi események idején készült filmfelvételek alapján azonosítottak. A vád ellene: belerúgott a földre esett román tüntetőbe, Mihai Cofariuba. – A m. áldozatok gyilkosai továbbra is szabadlábon vannak – hangoztatta a cikk. [RMSz, jan. 22.]. (→ 1991.10.01)1991. október 1.
Iliescu a pártok képviselőivel az új kormány megalakításáról tárgyalt. A pártok szakértői kormányt javasoltak. Az új kormányfő személyét illetően több javaslat is elhangzott (köztük 5 tábornok neve is), végül Theodor Stolojan személyében egyeztek meg (független szakember, korábban pénzügyminiszter, 1991. május 14-től a privatizációs ügynökség vezetője). A jelen lévő Petre Roman kijelentette, hogy az új kormány megalakulásáig hivatalban kíván maradni. (→ 1991.10.16)
New Yorkban Antall József felszólalt az ENSz-közgyűlés ülésszakán. Beszédében kiemelt hangsúllyal szólt arról, hogy Magyarország nemzetközi eszközökkel is kiáll a magyar kisebbségek védelmében, az emberi és kisebbségi jogok megsértése ugyanis nem képezheti egy ország belügyét. [RMSz, okt. 3.]
A marosvásárhelyi törvényszéken megkezdődött Cseresznyés Pál és Barabás Ernő pere (→ 1991.01.19). A vád ellenük: gyilkossági kísérlet. [Népújság, okt. 2., dec. 4.; EN, okt. 10.] (→ 1992.02.21, 1992.07.07).1992. január 10.
Tőkés László Tiltakozom címmel nyílt levelet juttatott el a hazai és külföldi sajtóhoz. Fölemelte a szavát Király Károlynak a parlamentből való kizárása ellen (→ 1991.11.21), valamint Radu Tinu és szekustársai felmentése (→ 1991.12.09) ellen, mely a visszarendeződés nyilvánvaló jele. Tiltakozott az ellen is, hogy az 1989 decemberében meglincselt kézdivásárhelyi rendőr ügyében három személyt (→ 1991.11.26) letartóztattak. Kérte, hogy az 1990. január 4-i amnesztiarendelet értelmében nyilvánítsák semmisnek az oroszhegyi, zetelaki, marosvásárhelyi diszkriminatív ítéleteket. Tiltakozott a tervezett népszámlálás nemzeti és vallási kisebbségeket sújtó tendenciája ellen. Arra kérte a kisebbségi egyházakat és az RMDSz-t, hogy ro. szövetségeseikkel együtt – vagy akár nélkülük – vegyék igénybe a törvényes politikai harc minden eszközét a felsorolt demokráciaellenes megnyilvánulások, sérelmek ellen. [RMSz, jan. 10.]
Borbély Imre nyilatkozott az RMSz-nek: a székelyföldi autonómiára vonatkozó kísérlet körüli vitában megmutatkoztak az RMDSz-en belüli ellentétek. Borbély a területi autonómiát legitim célként tűzte ki, de Katona Ádám kezdeményezését (→ 1991.10.02) nem tartotta taktikusnak. Fenntartja a társnemzetre (→ 1991.05.24) vonatkozó elgondolását. [RMSz, jan. 10.]1992. január 12.
Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSz OE. Állást foglaltak Tőkés László és más RMDSz-vezetők elleni támadások, fenyegetések ügyében, kérve a hatóságokat, tegyenek meg mindent az érintett személyek biztonsága érdekében; jogsértőnek értékelték Király Károly mandátumtól való megfosztását (→ 1991.11.11). Foglalkoztak az erdőcsinádi letartóztatottak ügyével (→ 1992.02.06), s mivel nem biztosítottak velük kapcsolatban a pártatlan ítélethozatal feltételei, az elnökség az igazságügy-minisztériumhoz fordult. [RMSz, jan. 14.]1992. február 6.
Madridban találkozott Jeszenszky Géza és Adrian Năstase. A megbeszélésen a készülő m.–ro. alapszerződésről volt szó. Egyetértettek abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének alapja a közvélemény pontos és korrekt tájékoztatása. [RMSz, febr. 8.]
Strasbourgban, az ET Parlamenti Közgyűlésén Szőcs Géza szenátor is felszólalt és felsorolta a m. kisebbséget ért sérelmeket. [RMSz, febr. 6.]
Újabb bűnösöket talált a „pártatlan” igazságszolgáltatás. – 1990. márc. 20-án, két, Marosvásárhelyre igyekvő személyautót tartóztattak föl Erdőcsinádon a magyarok, s elkobozták a kocsiban lévő fustélyokat, az utasok egy részét pedig megverték. Az autók utasai Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot vádolták meg testi sértésért (holott ők próbálták kimenteni falustársaik kezéből az utasokat). Több tárgyalás után a felek kibékültek, az erdőcsinádiak kártérítést fizettek. A felek írásban rögzítették, hogy nincs követelésük egymás iránt és kérik az eljárás megszüntetését. Ennek ellenére: jan. 8-án rendőrségre citálták a 3 magyart és közölték velük: 4-4 év börtön vár rájuk. A sértett felek jelezték, hogy hajlandók tanúskodni, miszerint megtörtént a kibékülés, ám a nevezetteket mégis letartóztatták. Egy hónap óta fogságban vannak. [EN, febr. 6.] (→ 1992.02.20, 1992.04.02)
Az Európai Közösség (EK) tagállamai, a hollandiai Maastrichtban aláírták a föderatív Európa alapjait lerakó szerződést. 1992. február 20.
Március 19-re halasztották az erdőcsinádiak (→ 1992.02.06) fellebbviteli tárgyalását. [Népújság, febr. 21.]
Domokos Géza elhagyta a kórházat és bukaresti otthonában részesül utókezelésben. [Népújság, febr. 22.] (→ 1992.01.31)
Milosevics szerb elnök rövid látogatást tett Bukarestben, Iliescu elnök meghívására. Kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről. A megbeszélést az együttműködés magasabb szintre emeléseként értékelték, ebből a célból vegyesbizottság létrehozásáról döntöttek. [RMSz, febr. 21.]1992. február 21.
Marosvásárhelyen a védelem 4 tanújának kihallgatásával folytatódott Cseresznyés Pál és Barabás Ernő pere. [Népújság, febr. 22.] (→ 1991.01.19, 1991.10.01, 1992.04.03).
A ro. Külügymin. terjedelmes nyilatkozatban fejezte ki rosszallását amiatt, hogy a m. kormány egyes tagjai olyan kijelentéseket tettek, amelyek destabilizáló hatásúak Kelet-Európa és sajátosan Ro. békéjére és biztonságára. Für Lajos miskolci beszédére (febr. 14.) és Entz Géza interjújára (MH, febr. 19.) hivatkoztak, amelyben olyan kitételek hangzottak el, amelyeket még célzásnak sem lehet nevezni. [RMSz, febr. 26.] A nyilatkozat alkalmat adott arra, hogy a nacionalista képviselők a ro. parlamentben magyarellenes kirohanásokat tegyenek. [RMSz, febr. 27.] (→ 1992.02.25)1992. március 3.
Újra elővettek egy dossziét – írta a Népújság. Négy iklandi magyart hívtak perbe, akik 1990. márc. 20-án eltorlaszolták az utat, hogy megakadályozzák a Szászrégen környéki románok Marosvásárhelyre való szállítását.
Búzás László, az RMKgP elnöke nyilatkozott a Pesti Hírlapnak: az erdélyi magyarságnak egyetlen reménye: a gazdasági megerősödés. 1992. március 19.
Újabb forduló volt az erdőcsinádiak perében. Az ügyvéd kérte a vádlottak szabadon bocsátását, de kérését elutasították. [Népújság, márc. 20.] (→ 1992.04.02)
Gh. Funar felszólította a Szent Mihály plébániát, hogy 48 órán belül távolítsák el az épületen található kétnyelvű cégtáblát. [Szabadság, márc. 27.] (→ 1992.06.03) 1992. április 2.
Marosvásárhelyen lezárult az erdőcsinádiak pere (→ 1992.02.06, 1992.03.19). Ítéletet csak ápr. 15-én hirdettek, a négy vádlott a „megígért” 4-4 évet kapta. [Népújság, ápr. 3., ápr. 18.] 1992. április 3.
Marosvásárhelyen folytatódott Cseresznyés Pál pere. [Népújság, ápr. 4.] (→ 1992.05.21)
Kreczinger István az EVMSz (→ 1991.12.07) tevékenységéről és a 4-én kezdődő 2. közgyűlésről nyilatkozott. A követendő alapcél: a kulturális és területi autonómia. A szervezet hármas feladatrendszert dolgozott ki: 1. a kivándorlási szándék csökkentése; 2. a már átköltözöttek érdekképviselete; 3. a repatriálás feltételeinek megteremtése. [MN, ápr. 3.] 1992. július 7.
Marosvásárhelyen a Megyei Törvényszék 10 év börtönre és pénzbüntetésre ítélte Cseresznyés Pált és (távollétében) Barabás Ernőt. [Népújság, júl. 8.; RMSz, júl. 15.] (→ 1991.10.01, 1992.12.19)
Temesvárott újabb ellenzéki tüntetést rendezett a Temesvár Társaság, ahol Corneliu Coposu is felszólalt. A Temesvári Kiáltvány szellemével azonos felhívást fogadtak el. (→ 1992.07.10)
Toró T. Tibor nyilatkozott a temesvári RMDSz kezdeményezéséről: külön népszámlálást terveznek, mert nem bíznak a hivatalos adatokban. [TÚSz, júl. 7.]
Befejezte éhségsztrájkját Kádár Attila (→ 1992.06.28), aki után, mintegy láncot alkotva, újabb és újabb személyek tiltakoztak Funar antidemokratikus intézkedései ellen. Teodor Mărginean görög kat. tanító volt az első, akit Doina Cornea és Octavian Buracu is támogatásáról biztosított. [Szabadság, júl. 11.] 1992. július 10.
A bukaresti ellenzéki nagygyűlés résztvevői is csatlakoztak a temesvári felhíváshoz. (→ 1992.07.07).
A Maros megyei RMDSz nyilatkozatban tiltakozott a Cseresznyés Pál elleni koncepciós perben kimondott ítélet ellen (→ 1992.07.07). [Népújság, júl. 10.] 1992. július 16.
Sütő András az ártatlanul elítéltek érdekében emelte föl a szavát. „Indítsunk küzdelmet értük a törvényes módozatok minden területén, összekovácsoltan, közösségileg, az RMDSz több mint félmilliós tagságának cselekvő részvételével.” [RMSz, júl. 16.] 1992. július 18.
Tófalvi Zoltán cikke kimerítő részletességgel ismertette a Cseresznyés-per lefolyását és következményeit. A marosvásárhelyi eseményeknek 47 elítéltje volt, de csak magyarok és cigányok. [Népszabadság, júl. 18.]
Megrongálták Hunyadi János zajkányi emlékművét. A Hunyad megyei főügyész közölte, hogy nem találják a tetteseket. A megyei múzeum azt tervezi, hogy az emlékmű m. feliratos középső részét múzeumba szállítják, mert valakik a már ledöntött, buzogányától megfosztott emlékművet tovább bontják. [RMSz, júl. 18.] 1992. július 22.
Szász János J’accuse címmel írt éles hangú nyílt levelet Iliescu elnöknek, a Cseresznyés-perrel kapcsolatban. Kimondottan politikai per volt, írta a bukaresti publicista, rámutatva a bíróság elfogultságára. Arra kérte az elnököt, hogy rendeljen el perújrafelvételt. [RMSz, júl. 22.] 1992. szeptember 2.
Tőkés László sajtóértekezleten jelentette be, hogy a temesvári templom épületében éhségsztrájkot kezd. A világ közvéleményéhez fordult, megvilágítva tettének okait. A hatalom idegengyűlötet gerjeszt, miközben Ion Antonescut nemzeti hősként rehabilitálják. Követelései között szerepelt: bocsássák szabadon a koncepciós perben elítélt (oroszhegyi, zetelaki stb.) magyarokat, derítsék ki Újvárossy Ernő és Toszó Árpád halálának körülményeit (a Tőkés baráti köréhez tartozó két személy erőszakos halállal végezte, ki nem derített körülmények között; ]921009). [RMSz, szept. 4.; vesd össze: Domokos 3: 156.]
Friedrich König, az ET alelnöke, az EP jelentéstevője Kolozsvárra látogatott, majd Csíkszeredában Hargita megyei önkormányzati képviselőkkel tárgyalt. Az RMDSz részéről Hajdú Gábor és Kolumbán Gábor ismertette a vendéggel az etnikumközi kapcsolatok gondjait. [RMSz, szept. 2.]1992. november 29.
Tom Lantos összegezte kétnapos romániai látogatásának tapasztalatait. Tárgyalt a külügyminiszterrel, az RMDSz vezetőivel. Tom Lantos hangsúlyozta, hogy a m. kisebbségnek elengedhetetlen a kulturális autonómia megadása és a BTE visszaállítása. Mielőbb meg kellene nyitni a kolozsvári konzulátust és szabadon engedni az ártatlanul bebörtönzött magyarokat. [MN, nov. 30.]