ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Podhradszky László

1990. március 9.

Kolozsvári ideiglenes székhellyel megalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKdP). A Protestáns Teológia dísztermében száznál több részvevő gyűlt össze, meghallgatták a Moldován Béla és Sipos Gábor által szerkesztett programtervezetet. A párt programja (tk.): az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti oktatás legalizálása, az elvett egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Követelik a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítását. – A hivatalos bejegyeztetés folyamatban van, a gyűlés idején már félezer tagja volt a pártnak. – Az ideiglenes választmány: Moldován Béla, Imreh József, Podhradszky László, Takácsik Tibor, Bálint Tiborné Kovács Júlia, Dezméri Zsombor József, Újvári Ferenc, Sipos Gábor.

Tőkés László a New York-ban székelő m. emberjogi alapítvány (HHRF) meghívására, az AEÁ-ba utazott. (→ 1990.03.30)

1990. március 29.

Még el sem készült a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, de az ügyészség máris bíróság elé állított hét cigányt, csendháborítás és hangoskodás vádjával. Másnap már ítéletet is hoztak a kirakatperben: öten 3–5 hónapos börtönbüntetést kaptak, két vádlottat munkahelyen letöltendő javító-nevelő munkára ítéltek. Az április 4-én tartott fellebbviteli tárgyaláson megerősítették az elsőfokú ítéleteket. (→ 1990.04.11)

A Szabadság közölte az RMKdP programját, melyet Podhradszky László, Újvári Ferenc, Sipos Gábor és Asztalos Lajos írt alá. (→ 1990.04.05)

1990. április 5.

Az RMSz közölte az RMKdP programját, melyet a párt szervezőbizottsága (tk. Podhradszky László, Újvári Ferenc, Moldován Béla, Takácsik Gábor, Sipos Gábor, Bálint Júlia, Ortenszky Ildikó) adott ki. Ebben szerepel a keresztény értékrend társadalmi érvényesítése, az egyházak autonómiájának biztosítása, a felekezeti iskolák újraindítása, az államosított egyházi ingatlanok visszaadása, a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítása. A párt támogatja a piacgazdaság bevezetését, a vállalatok privatizálását, síkra száll az anyanyelvű oktatás érdekében; család- és szociális védelmet kér. Az egység érdekében a választásokon egységes m. listán kívánnak jelölteket állítani. A program leszögezte: az erdélyi magyarság a m. nemzet szerves része. (→ 1991.09.11, 1993.03.19)

1990. május 20.

A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).

A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)

Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.

Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]

„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.]

1991. június 18.

A képviselőházban, a SRI-ről szóló törvény tervezetének vitáján Podhradszky László amiatt tiltakozott, hogy az államtitok fogalmát még mindig a diktatúra idejében megfogalmazott törvény rendezi, amely kimondja, hogy a statisztikai és gazdasági számadatok is annak számítanak. Áthidaló megoldásként azt iktatták be a tervezetbe, hogy az államtitok fogalmát új törvény fogja meghatározni.

Bukarestben rohamsisakos, pajzsos rendőrök gumibottal támadtak az Egyetem térre vonuló kormányellenes tüntetőkre.

A szenátusban Markó Béla interpellált az ellen, hogy Maros megyében 9 m. osztállyal kevesebbet kívánnak indítani, mint egy évvel korábban. A m. tagozatos gimnáziumokban csak 37% folytathatja az általános iskolát, míg a ro. tanulók 57%-ának van lehetősége továbbtanulni.

1992. március 18.

Az RMDSz OE Bukarestben tartotta soros ülését, amelyről nyilatkozatot adtak ki. [Szabadság, márc. 21.] – A CD-vel való együttműködést illetően az RMDSz határozott szándéka a demokratikus ellenzékkel közösen fellépni a jogállam megteremtéséért. Ugyanakkor a „25-ök” egységre vonatkozó felhívásával (→ 1992.03.10) is foglalkoztak: „Az Orsz. Elnökség az RMDSz egységét alapértéknek tekinti. A pluralizációs folyamatban eddig jelentkező áramlatok egyike sem vonja ezt kétségbe. Ezért megengedhetetlen, hogy bármelyik csoportosulás az egységeszményt kisajátítsa.” (→ 1992.03.24) ● [A Felhívás (→ 1992.03.10) közzététele után azonnal megszületett a Megjegyzés a felhíváshoz, amelyet Szőcs Géza írt alá elsőként. Az iratot összesen 15-en látták el kézjegyükkel, de azok közül hárman (Fazekas Miklós, Podhrádszky László, Szilágyi Zoltán) a Felhívást is aláírták. A Megjegyzés kimondta: „Az RMDSz tagságának igen súlyos egységbontási kísérlettel kell szembenéznie, mely éppen az egység gondolatának, a Romániában élő magyarság egyik alapvető értékének demagóg kisajátításával kívánja megosztani a magyarságot.” – Mivel nincs terünk, hogy e két dokumentumot teljes egészében idézzük és magyarázzuk, az érdeklődők figyelmébe ajánljuk Domokos Géza emlékiratának vonatkozó részét: Domokos 3: 100–116.]

1998. szeptember 17.

Kolozsváron elhunyt Podhradszky László, volt parlamenti képviselő (szül. Kőszeg, 1920). [Szabadság, szept. 19.]


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék