|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 56 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-56 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Borbély Imre 1991. április 13.Egerben, az Erdélyi Szövetség rendezésében kétnapos konferencia kezdődött Erdély múltja és jelene címmel. A tanácskozáson tk. Borbély Imre, Tőkés László, Nagy Béla, Kapcza Imre, Duray Miklós, Eva Maria Barki is részt vett, de jelen volt Bálint-Pataki József is, a HTMT részéről. A tanácskozás végén egy felhívást fogadtak el, de azt Tőkés László (az RMDSz jelen lévő legmagasabb rangú tisztségviselője) nem írta alá. – A következő napokban heves ro. sajtókampány kezdődött a rendezvény és Tőkés ellen. (→ 1991.04.23, 1991.05.03)Nagyváradon tartotta vándorgyűlését a KJNT. 1991. május 24.Marosvásárhelyen megkezdődött az RMDSz 2. kongresszusa. A háromnapos rendezvény 271 szavazati joggal rendelkező küldött részvételével zajlott. Az elnöki beszámolót Domokos Géza tartotta. Tőkés László az erdélyi magyarság kérdéseinek átfogó rendezésére a románság képviselőivel való tárgyalást javasolta és sürgette a helyhatósági választások kiírását. Szőcs Géza a Borbély Imre ajánlotta fogalmat, a társnemzeti státus elismertetését javasolta és – nem hivatalos dokumentumként – nemzetiségi törvénytervezet-csomagot terjesztett a kongresszus elé. A részben megújított tisztikar: Domokos Géza (elnök); Szőcs Géza, Kolumbán Gábor (alelnökök); Tőkés László (tb. elnök). Az elnökség tagjai: Beder Tibor, Béres András, Borbély Imre, Csapó I. József, Patrubány Miklós, Takács Csaba, Tokay György, Toró T. Tibor. – A kongresszus felhívást tett közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdek-összefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutattak rá. – Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéztek, kérve a m. kisebbség-politika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását. [RMSz, máj. 29.] (→ 1991.06.21)A kongresszus első napján a tévében [előre kitervelt módon?] felbukkant Hajdu Győző, aki bejelentette, hogy Bukarestben megalakította az Együtt–Împreună Egyesületet. 1991. június 1.A „táblaháború” első csatái: a Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendelte, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helység-névtáblákat és cseréljék ki azokat románra. [EN, jún. 1.; Szabadság, jún. 6.; RMSz, jún. 26.]Ara-Kovács Attila az RMDSz-ben fölfedezhető két vonulatról írt. Szerinte a lavírozó politikacsinálók alkotják az RMDSz bukaresti magját. Velük szemben Erdélyben lassan megteremtődik egy új politizáló réteg, nyelveket beszélő, liberális fiatal szakértők személyében. A fontolva haladók [mérsékeltek] és az „erdélyi ellenzék” [radikálisok] programja egyként utópisztikus – vélte Ara-Kovács. A Szőcs Géza [és Borbély Imre]-féle társnemzeti kategória (→ 1991.05.24) populizmusnál alig több. A 2. kongresszus után egyértelművé vált, hogy a mozgalom vezetését kész átvenni egy fiatal értelmiségi réteg, köztük: Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Zsigmond László. [Beszélő, jún. 1.] 1991. július 20.Tőkés László útjáról (→ 1991.07.01) – aki Smaranda Enache, Borbély Imre és Eckstein-Kovács Péter társaságában Genfben a svájci Helsinki Bizottság konferenciáján vett részt – több itthoni lap is beszámolt. [EN, júl. 20.; Szabadság, júl. 24.; RMSz, júl. 26.]1992. január 10.Tőkés László Tiltakozom címmel nyílt levelet juttatott el a hazai és külföldi sajtóhoz. Fölemelte a szavát Király Károlynak a parlamentből való kizárása ellen (→ 1991.11.21), valamint Radu Tinu és szekustársai felmentése (→ 1991.12.09) ellen, mely a visszarendeződés nyilvánvaló jele. Tiltakozott az ellen is, hogy az 1989 decemberében meglincselt kézdivásárhelyi rendőr ügyében három személyt (→ 1991.11.26) letartóztattak. Kérte, hogy az 1990. január 4-i amnesztiarendelet értelmében nyilvánítsák semmisnek az oroszhegyi, zetelaki, marosvásárhelyi diszkriminatív ítéleteket. Tiltakozott a tervezett népszámlálás nemzeti és vallási kisebbségeket sújtó tendenciája ellen. Arra kérte a kisebbségi egyházakat és az RMDSz-t, hogy ro. szövetségeseikkel együtt – vagy akár nélkülük – vegyék igénybe a törvényes politikai harc minden eszközét a felsorolt demokráciaellenes megnyilvánulások, sérelmek ellen. [RMSz, jan. 10.]Borbély Imre nyilatkozott az RMSz-nek: a székelyföldi autonómiára vonatkozó kísérlet körüli vitában megmutatkoztak az RMDSz-en belüli ellentétek. Borbély a területi autonómiát legitim célként tűzte ki, de Katona Ádám kezdeményezését (→ 1991.10.02) nem tartotta taktikusnak. Fenntartja a társnemzetre (→ 1991.05.24) vonatkozó elgondolását. [RMSz, jan. 10.] 1992. március 24.Domokos Géza, aki nem vett részt az elnökségi állásfoglalás vitáján (→ 1992.03.18), most nyilatkozatban közölte: az elnökség tagjainak is természetes joguk, hogy egyik vagy másik platformhoz csatlakozzanak, de addig kötelesek az egész RMDSz-tagságot képviselni. Szerinte a platformok csak akkor adhatnak új értékeket, ha az általánosan elfogadott egységeszményből indulnak ki. [Népújság, márc. 24.]Szőcs Géza az MTV-nek adott interjúban kijelentette, hogy visszavonul a parlamenti politizálástól, a továbbiakban kulturális szervezéssel kíván foglalkozni. Borbély Imre amerikai és kanadai útjáról számolt be, ahol előadásokat tartott és befolyásos politikusokkal tárgyalt. [RMSz, márc. 24.] Megkezdődött (és júl. 11-én állam- és kormányfői értekezlettel zárult) a „Helsinki II.” néven emlegetett EBEÉ-tanácskozás. [RMSz, márc. 24.] 1992. április 30.Szőcs Géza Franciaországban járt, ahol fogadták a külügyminisztériumban, a szenátusban és a képviselőházban; tárgyalt a jelentősebb pártok vezetőivel. Sajtóértekezletén kifejtette, hogy az RMDSz a ro. állam keretein belül kívánja érvényesíteni a m. kisebbség jogait, s távol áll tőle a határmódosítás gondolata. [MTI]Az RMDSz-en belül eddig 4 platform alakult: az EMK (→ 1992.03.14), az SzK (→ 1992.03.21), az Ifjúsági Platform (IP; ]920415); legutóbb Borbély Imre egyszemélyes beadványban jelezte a Keresztény-Nemzeti Liberális Kezdeményezés (utóbb: Bethlen Gábor Kör = BGK; ]930304) megalakulását. A tagságot nem osztották meg a platformok, egyiknek sincs tömegbázisa. [EN, ápr. 31.] 1992. augusztus 21.Csíkszeredában jelöltegyeztető elektorgyűlést tartottak a Hargita megyei szenátor- és képviselőjelöltek végleges rangsorolása végett. Az OE részéről Takács Csaba volt jelen. A szavazás nyomán a köv. jelölőlista alakult ki: szenátorok: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Borbély Imre, Székedi Ferenc; képviselők: Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István, Borsos Géza, Papp Kincses Emese, Ördögh Imre. [RMSz, aug. 25.] (→ 1992.08.20, 1992.08.24, 1992.08.26)Adrian Năstase találkozott az EBEÉ-tagországok Bukarestbe akkreditált nagyköveteivel és ismertette Ro. álláspontját az MVSz rendezvényéről, mely közel azonos volt a Jeszenszkynek küldött levél (→ 1992.08.17) tartalmával. [MTI] Nicolae Manolescu, a PAC elnöke kifejtette, hogy pártja számára nincs ’magyar kérdés’, azt azok csinálják, akiknek az érdekükben áll. Példaként a m. prefektusok leváltását adta. Az MVSz új tisztikara: az újraválasztott Csoóri Sándor mellé 3 alelnök került: Fónay Jenő (Magyarország), Dobos László (Kárpát-medence), Jakabffy Ernő (nyugati emigráció). – A záróülésen felolvasták a h. t. magyarok fóruma által (két nappal korábban) megfogalmazott dokumentumot (Nyilatkozat a kisebbségekről), melyet a kongresszus tudomásul vett. [MN, aug. 24.] (→ 1991.12.11) 1992. augusztus 22.Budapesten megtartották az Erdélyi Magyar Kongresszust (→ 1992.08.17, 1992.08.20), amely már meghirdetése idején ellentmondásokkal terhes volt (pl. az előadóként feltüntetett Borbély Imre, Katona Ádám, Kreczinger István és Hajdú Demeter nem tudtak a szórólapon hirdetett A független Erdély esélyei c. előadásról). A rendezvényen tk. Király Károly és Eva Maria Barki tartott előadást, majd a résztvevők elfogadták az erdélyi m. önrendelkezési nyilatkozatot. [RMSz, aug. 27.] (→ 1992.10.10) – Az RMDSz elhatárolódott a rendezvénytől.1992. augusztus 24.Széken tartotta soros ülését az RMDSz OE, a parlamenti választások alkalmából létrehozott Jelölési Egyeztető Bizottsággal. Minden megyében megállapodtak a tagság bizalmát élvező jelöltek személyében, kivéve Hargita megyét (ui. az elektorgyűlésen elfogadott listát []920821] az udvarhelyiek és a gyergyóiak megóvták). Felkérték a választmányt, hogy véglegesítsék a listát. A jelöltegyeztető elektorok ülésén (Csíkszereda, aug. 26.) a következő jelöltlista született: szenátorok: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Székedi Ferenc, Lászlófy Pál; képviselők: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István, Borsos Géza, Ördögh Imre [Domokos 3: 174.]. (→ 1992.08.26) [RMSz, aug. 27.]1992. augusztus 26.Rendkívüli ülést tartott Csíkszeredában az RMDSz OE, azok után, hogy a megyében a 3 széki szervezet (Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék) nem tudott megegyezni a közös megyei jelöltek személyében. Az ülésről közleményt adtak ki, megállapítva – immár a harmadik listát – a jelöltek névsorát és sorrendjét: szenátorok: Hajdú Gábor, Verestóy Attila, Lászlófy Pál; képviselők: Borbély Imre, András Imre, Nagy Benedek, Borsos Géza, Asztalos Ferenc, Ördögh Imre, Antal István. [HN, aug. 28.] – Mivel a megyében a kitűzött határidőig a különféle grémiumok egymásnak ellentmondó döntéseket hoztak (→ 1992.08.21, 1992.08.24), Domokos Géza, szövetségi elnöki minőségében, döntött és azt a listát adatta le az országos választási bizottsághoz, amelyet a gyergyói és udvarhelyi óvás után állítottak össze (→ 1992.08.24). A választásokon (→ 1992.09.27) erről a listáról 2 szenátor és 5 képviselő jutott be. (→ 1992.09.28, 1992.10.25)Magyarországon elfogadták a kárpótlási törvényt, amelynek hatása – nemzetiségüktől, anyanyelvüktől függetlenül – azokra is kiterjed, akik 1940–44 között Észak-Erdélyben éltek [Szabadság, aug. 26.] (→ 1992.10.14) 1992. szeptember 27.Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5). Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.] Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes. 1992. október 25.Kolozsvárott ülésezett a KOT 307 tagja. Az ülésen szétosztották azt a 40 oldalas dokumentumot, amely az RMDSz Hargita megyei képviselői és szenátori jelöltlistájának összeállítása során (→ 1992.08.21, 1992.08.24, 1992.08.26) kialakult vitát, nyilatkozatokat és leveleket tartalmazza. Az Elnökség 8 tagja (Szőcs Géza, Tőkés László, Kolumbán Gábor, Borbély Imre, Csapó I. József, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Béres András) eljárást kezdeményezett az etikai bizottságnál a szövetségi elnök ellen, Szőcs Géza pedig lemondásra szólította föl Domokos Gézát (→ 1992.09.28), aki visszautasította a vádakat (→ 1992.09.30). [MTI; RMSz, okt. 28.; bővebben lásd: Domokos 3: 166–176.] (→ 1992.11.21)A KOT közleménye értékelte a választásokon elért eredményeket és döntöttek a 3. kongresszus helyéről és idejéről (Brassó, 1993. jan. 15–17.); vitára bocsátották a módosított alapszabály- és programtervezetet. [RMSz, okt. 28.] A kolozsvári Szent Mihály-templomban, ökumenikus istentisztelet keretében ünnepélyes fogadalmat tett az RMDSz 12 szenátora és 27 képviselője. „Én, …, Románia Parlamentjének népünk akaratából megválasztott tagja, hitünk és egyházaink, országunk és magyarságunk egyetemes közösségében, a mai napon elkötelezem magam közképviseleti munkám, közérdekű szolgálatom és feladataim hűséges teljesítésére, választóim akarata és érdekei szerint. A hazai és általános érvényes nemzetközi törvényes rend, a jogosság és a demokrácia keretei között szent hivatásomnak fogom tekinteni és minden erőmmel fogom segíteni országunk építését, a köz javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés, és a demokratikus jogállamiság megvalósítását. Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Minden erőmmel azon leszek, hogy országunkban és térségünkben egymásra találjanak és megbékéljenek a különböző nemzetek, népi közösségek és vallási felekezetek. Isten engem úgy segéljen!” [Szabadság, okt. 28.; EN, 2002. okt. 22.] Az RMDSz nyilatkozatot adott ki a nemzeti kérdésről (’Kolozsvári Nyilatkozat’). A romániai magyarság államalkotó tényező, a ro. nemzet egyenjogú társa. A nyilatkozat szerint: „Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban. – Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja.” A közösségi önkormányzat a demokrácia alapja. [RMSz, okt. 27.; RMDSz 1989–1999: 125.] 1992. december 22.Borbély Imre vázolta az önrendelkezés ügyében kihirdetett Kolozsvári Nyilatkozat (→ 1992.10.25) létrejöttének történetét; fölvázolta a személyi, kulturális és gazdasági autonómia fogalmát, kifejtve, hogy mindez ro.–m. közös érdek. [RMSz, dec. 22.] (→ 1993.01.06)1993. január 6.A Maros megyei RMDSz tiltakozott amiatt, hogy a PUNR-tanácsosok távolmaradása miatt még mindig nem alakult meg a megyei tanács. [Népújság, jan. 6.]Balázs Sándor vitára bocsátotta elképzelését a „népcsoporti belső önkormányzatról”. Az autonómia általa elképzelt formájának előfeltétele a kisebbségi kerettörvény kidolgozása és elfogadása. [Szabadság, jan. 6.] Cs. Gyímesi Éva az RMDSz politikáját bírálta, s tk. kifejtette, hogy szerinte nem valósítható meg az autonómia, mert az országban még az önkormányzati autonómia sem vált gyakorlattá. [Szabadság, jan. 6.] Bányai Péter több ponton vitatta Borbély Imre írását (→ 1992.12.22); komolytalannak érzi a romániai m. önkormányzat létrehozását. [RMSz, jan. 6.] 1993. január 27.Borbély Imre úgy értékelte, hogy Markó Bélát, a frissen megválasztott szövetségi elnököt, minden erdélyi m. politikai irányzat elfogadja, tehát esély mutatkozik a konszenzusra, a különböző nézetek egyeztetésére. [PH, jan. 27.]1993. március 4.Az SzKT alakításakor (→ 1993.02.20) bejegyzett platformokról, frakciókról számolt be az EN. Az eddig ismertté vált tömörülések (SzK, EMK, IP; ]920430) mellé besorolt a keresztény-nemzeti Bethlen Gábor Kör (BGK; alapítója Borbély Imre) és a nemzeti-konzervatív Széchenyi Kör (Méder Zsolt). [EN, márc. 4.]1993. március 27.Nagyváradon befejeződött az SzKT kétnapos ülése. Befejezték a vezető testület megválasztását (→ 1993.02.20). Csiha Tamás elnök munkáját a köv. alelnökök segítik: Borbély Imre, Cziszter Kálmán, Kolumbán Gábor; titkárok: Bulyovszky Loránd, Borsos Géza, Toró T. Tibor. A létrejött frakciók: Magyar Demokrata Frakció (20 tag); Szórványcsoport (14 tag); Szabadelvű Csoport (16 tag); Partium Csoport (14 tag); EMK (10 tag), MISzSz (14 tag); Bethlen Gábor Frakció (10 tag). – Az SzKT hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy a két m. többségű megye élére ismét ro. prefektusokat neveztek ki. [RMSz, márc. 31] (→ 1993.05.22)Milan Opocensky, a Ref. Világszövetség főtitkára levélben tiltakozott a ro. kormányfőnél, az ellen, hogy Nagyváradon kilakoltassák a ref. püspökséget. [RMSz, márc. 27.] (→ 1993.03.10) 1993. április 16.Az RMDSz elnöksége nyilatkozatban utasította vissza 6 ro. párt vádaskodásait és számadatokkal igazolták, hogy Hargita és Kovászna megyében nincs m. hatalmi dominancia. Hargita megyében 84,6% a m. lakosság aránya, a prefektúrán a ro. tisztviselők aránya: 65,9%; az ügyészek és bírák esetében 60, ill. 50%; az intézmények vezetői 55%-ban románok. Kovászna megyében 75,2% m. lakosság mellett a prefektúrán 90,6% a ro.; további arányok: ügyészek: 50%, bírák: 83,3%. [Népújság, ápr. 16.]Somai József az RMDSz új vezetési struktúrájának további részleteit ismertette. Lehetőség nyílt, hogy a szövetség növelje az alkalmazottak számát, gazdagabb adatbázisokat hoznak létre, amelyek a döntéshozatal hatékonyságát fogják növelni. [Szabadság, ápr. 16.] Borbély Imre vázolta az önrendelkezés kiépítésének lehetséges folyamatát. Előbb az alkotmánnyal nem ütköző elemeket kell megvalósítani, ehhez akarat, munka és pénz szükséges. A fázisok: a magyarság számbavétele (kataszter), általános és titkos választások megtartása, melynek eredményeként létrejön a magyarság legitim „parlamentje”; ezután gyakorlatba ültethető a személyi és a kulturális autonómia. A területi autonómia az alkotmány módosítását is feltételezi. Borbély Imre hozzátette: „első számú partnerünk továbbra is a ro. ellenzék”. [ÚM, ápr. 16.] A bíróság felfüggesztette Gh. Funar rendeletének végrehajtását, a per lezárásáig a Korunk szerkesztősége a helyén maradhat. [Szabadság, ápr. 16.] (→ 1993.04.22) 1993. szeptember 25.Borbély Imre összegezte a neptunfürdői találkozó (→ 1993.07.17) nyomán keletkezett vitát és elemezte az RMDSz politikáját. Szerinte a kisebbségi politizálás célja késleltetni az asszimilációt; e vonal méltó képviselője Domokos Géza, aki a politikai tevékenység egyetlen színterévé a parlamentet kívánta tenni. Borbély Imre szerint ez eredménytelen, mert engedményekből soha nem lesz jog. – Az autonomista politikusok viszont a társadalom néplélektani felkészítését és a külföldi erők bevonásával történő nyomásgyakorlást tartják eredményesnek. [RMSz, szept. 25.] ● [Egy nappal előbb Bányai Péter megírta: Borbély Imre (az SzKT alelnöke) Horthy Miklóst tisztességes m. embernek nevezte, aki összetartotta a nemzetet. Bányai úgy érzi: nem maradhat egy szövetségben olyan emberekkel, akik így gondolkodnak. (RMSz, szept. 24.)]Jeszenszky Géza nyilatkozott a Rompres hírügynökségnek. Tk. elmondta: nem érti, hogy az RMDSz Memoranduma (→ 1993.08.26) miért váltott ki olyan heves kritikákat. Lehetetlennek érzi, hogy a ro. kormány ki akarja zárni a tárgyalásokból a m. kisebbséget, holott a két ország viszonyának rendezése csak egymás kisebbségeinek konzultálásával képzelhető el. [RMSz, szept. 25.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
