Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 66 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 61-66
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Verestóy Attila

1989. december 25.

Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.

A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt.

Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.]

Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni).

1990. február 24.

Sepsiszentgyörgyön megkezdődött az RMDSz 3. küldöttgyűlése. A kétnapos rendezvényen tk. megvitatták a választási törvénytervezetet és kijelölték a kongresszust előkészítő bizottságot. Bejelentették, hogy az RMDSz-be közel 600 ezer tag iratkozott be. Megállapították, hogy Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztónak tartották a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciákat, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye napirendről a kisebbségi kérdéseket. – Az RMKgP részéről Éltes Zoltán kért szót; a FMP-t Kocsis Sándor, a MISzSz-t Csutak István képviselte (felszólalásában erélyesebb politikai fellépést követelt). – Megválasztották az RMDSz Orsz. Ideiglenes Bizottságát (OIB). Markó Béla, az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: Tőkés Lászlót válasszák meg az RMDSz tb. elnökévé. A javaslatra felcsattant a taps, mely helyettesítette a szavazást. – A választás eredménye: elnök: Domokos Géza; aleln.: Balázs Sándor, Borbély Zsolt Attila, Folticska Ferenc, Formanek Ferenc, Verestóy Attila. A bukaresti titkárság tagjai: Ágoston Hugó, Bitay Ödön, Czédly József. Elnökségi tagok: Antal István, Béres András, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Zólya László. Intézőbiz. tagok: Bodó Barna, Csávossy György, Hosszú Zoltán, Jakab Elek, Lányi Szabolcs, Madaras Lázár, Szilágyi Zsolt, Takács Csaba, Vida Gyula, Zonda Attila, Zöld Péter. [Háromszék, febr. 27.; RMSz, febr. 27.; Szabadság, márc. 1.]

Marosvásárhelyen értekezletet tartott a RMOGySz. Megválasztották a vezetőséget, eln.: Dienes Sándor, orsz. titkár: Kerek István. (→ 1990.02.03)

Litvániában az ellenzéki Sajudis mozgalom nyerte a választásokat. A köztársaság elnöke Vytautas Landsbergis lett. (→ 1990.03.11, 1992.11.08)

1990. március 22.

A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó események nyomán a székely megyék nagyobb városaiban gyűléseken és sztrájkokkal tiltakoztak az atrocitások ellen, követelték a szélsőséges VR betiltását, elítélték a sajtóban dúló magyarellenes kampányt. – Petre Roman a történtek kivizsgálását ígérte.

Marosvásárhelyen a kormánybizottság jelenlétében üléseztek a helyi lakosság, az RMDSz és a VR képviselői. (A kormánybizottságban Verestóy Attila és Gelu-Voican Voiculescu is részt vett, utóbbinak a helyét Ioan Mânzatu, a CPUN alelnöke vette át.) Az ülésen megegyeztek abban, hogy a közvéleményt tájékoztatni kell az eseményekről, a nemzeti kisebbségek sérelmeiről és követeléseiről. Az RMDSz ismételten kinyilvánította lojalitását a ro. állam iránt (nem kívánja Erdély elszakítását). (→ 1990.08.02)

Kolozsvárott újjáalakuló közgyűlését tartotta az EME. A 35 résztvevő elfogadta az alapszabályzatot. Az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond ny. egy. tanárt bízták meg. (→ 1990.05.09)

1990. április 21.

Nagyváradon megkezdődött az RMDSz első kongresszusa. (Jelszava: „Egységben a jövő!”) A kétnapos nagygyűlésen 350 küldött vett részt. A szövetség megválasztott vezetői: Domokos Géza, elnök; Szőcs Géza, főtitkár. Tb. eln.: Tőkés László. Az elnökség tagjai: Béres András, Bodó Barna, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Erőss Péter, Formanek Ferenc, Király István, Kántor Lajos, Kolumbán Gábor, Markó Béla, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Verestóy Attila, Vida Gyula, Zonda Attila.

A kongresszus határozata felhívással fordult a CPUN-hez, vizsgálja ki a kisebbségi kérdés terén megjelent feszültségeket és foglaljon állást az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok biztosítása érdekében. A felhívás elítélte a VR akcióit és közölte, hogy fönntartja igényét a teljes körű m. ny. oktatásra.

Négynapos vita után Bukarestben véget ért a Romániai Írószövetség (RISz) közgyűlése. Az új elnök: Mircea Dinescu, alelnök: Ştefan Bănulescu. Az igazgatótanácsban helyet kapott Gálfalvi Zsolt és Balogh József.

1990. május 20.

A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).

A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)

Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.

Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]

„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.]

1990. július 5.

A szenátusban megalakították a szakbizottságokat. Király Károly (a szenátus alelnöke), Verestóy Attila (szenátusi titkár), Szőcs Géza (kisebbségi biz. aleln.), Demény Lajos (oktatásügyi biz. aleln.), Kozsokár Gábor (munkaügyi és szociális biz. eln.), Hosszú Zoltán (az állampolgárok panaszaival foglalkozó szakbiz. eln.). Kozsokár Gábor és Hosszú Zoltán tagja az alkotmányozó bizottságnak.

1990. július 17.

Iliescu elnök, az RMDSz képviselőivel (Domokos Géza, Verestóy Attila, Szőcs Géza, Pillich László) találkozott. A gazdasági helyzetről és a magyarság sajátos problémáiról tárgyaltak.

Az Európai Közösség külügyminiszterei arról döntöttek, hogy – figyelembe véve a belügyi problémákat – Romániára még nem terjesztik ki a Magyar- és Lengyelországnak korábban megítélt PHARE-segélyprogramot. [Népszabadság, júl. 17.]

1991. június 27.

Domokos Géza és Verestóy Attila Iliescu elnökkel és az okt. miniszterrel tárgyalt, tk. a kolozsvári iskolák ügyében (→ 1991.06.25). A min. korábban azt az utasítást adta a megyei tanfelügyelőségeknek, hogy a 18 m. ny. iskolának maradjon meg a status quo-ja, azokban ne indítsanak ro. osztályokat. Most azért kellett ismét tárgyalni, mert a tanfelügyelők (pl. a Kolozs megyei) semmibe vették a miniszteri utasítást. [RMSz, jún. 29.] (→ 1991.07.02)

A Legfelsőbb Törvényszék ismét elnapolta az RMCsSz elismerésének tárgyalását, ezúttal szept. 29-re. (→ 1991.05.09, 1991.08.07)

A Molotov–Ribbentrop-paktumra vonatkozó ro. parlamenti nyilatkozatot (→ 1991.06.24) kommentálva Csurkin szovjet külügyi szóvivő egy sajtóértekezleten kifejtette, hogy e paktum elvesztette jelentőségét, a jelenlegi határokat az 1947-es párizsi békeszerződés határozta meg. Moldova továbbra is a SzU egyik tagköztársasága marad.

1991. július 9.

A párizsi Le Monde a romániai antiszemitizmusról cikkezett. [RMSz, júl. 11.]

Kincses Előd újabb memorandumot intézett Iliescu államfőhöz és Petre Romanhoz, visszatérve az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez és az ellene indított vizsgálathoz. [RMSz, júl. 9.] – A másnapi újságban Borbély László megyei elnök reagált Kincses levelére. A megyei RMDSz 53 oldalas angol ny. dokumentációt küldött az európai fórumokhoz Kincses ártatlanságáról, Markó Béla szenátor pedig a főügyésznél interpellált, de kitérő választ kapott. A lap közölte Verestóy Attila interpellációját is. [RMSz, júl. 10.]

1991. szeptember 14.

Király Károly kijelentette: többé nem kíván részt venni az Alkotmányozó Gyűlésen, mert indítványait sorban elvetik, őt lehurrogják és megvonják tőle a szót. Gyakoriak a szélsőséges kijelentések: Bârlădeanu azt állította, hogy 1989-ben a temesvári felkelést külső erők támogatták, s ha Tőkés László állt a forradalom élén, akkor a történtekben a magyarok keze is benne volt. – Király még arról is szólt, hogy az RMDSz nem egységes. Példaként a 6-os pont megszavazása körüli nézeteltérést említette. E pontból hiányoznak a kollektív nemzetiségi jogokra való utalások, ezért ellene kellett volna szavazni, de Domokos, Verestóy és Frunda mellette szavaztak. [RMSz, szept. 14.] A kérdést a Kolozs megyei RMDSz-képviselők is szóvá tették [lásd: Szabadság, szept. 19.]. (→ 1991.09.21)

1991. október 9.

A kormányalakítási tárgyalások során a nemzetiségi minisztérium létrehozását Stolojan és az ellenzéki pártok képviselői egyaránt elutasították. (Az RMDSz-t Szőcs Géza és Verestóy Attila képviselte.)

Domokos Géza a Columbia Egyetem meghívására okt. 9–23. között az AEÁ-ba utazott. Politikusokkal és a m. diaszpóra képviselőivel tárgyalt, előadásokat tartott. Robert Hutchings (a Nemzetvédelmi Tanács kelet-európai igazgatója) kifejtette, hogy egyetért az emberjogi, kisebbségi törekvésekkel, de a területi autonómia tervét nem tudja támogatni. [RMSz, nov. 7.]

Smaranda Enache Washingtonban az amerikai törvényhozás Emberi Jogi Bizottsága előtt kifejtette, hogy Románia legnagyobb problémája a szélsőséges csoportok kampánya mindenfajta kisebbség ellen. A kormány nem lép fel a nacionalista, antiszemita megnyilvánulások ellen.

Cs. Gyímesi Éva bejelentette, hogy munkaköri teendői miatt nem tud politikai szerepet is vállalni, ezért lemond megyei választmányi és KOT-tagságáról. [Szabadság, okt. 9.]

1991. november 26.

Az RMDSz parlamenti csoportja nyilvánosságra hozta álláspontját a Har–Kov-jelentésről. Kérték, hogy a parlament ne fogadja el a jelentést, hozzanak létre pártatlan külföldi bizottságot, vizsgálják felül az 1990. márciusi eseményekkel kapcsolatos ítéleteket, végül ismételten kérték a Nemzetiségi Minisztérium fölállítását. – Verestóy Attila szenátor egy példányt Iliescu elnöknek is átadott. [RMSz, nov. 26.; dec. 3.]

Kézdivásárhelyen nov. 26-án letartóztatták Héjja Dezsőt, nov. 29-én Daniela Filip-Orbant, dec. 4-én Paizs Ottót, az ún. Agache-ügyben. (→ 1991.04.04) – A városi polgármesteri hivatal, az RMDSz, a MADISz, az AC és a helyi szakszervezetek nyilatkozatban tiltakoztak a letartóztatás ellen, emlékeztetve a FSN amnesztia-rendeletére. (→ 1990.01.04) [Bővebben lásd: RMSz, dec. 7., 17; Háromszék, dec. 6., 7., 10., 13., 14.]

A párizsi Liberation cikke fölhívta a figyelmet a szélsőségesen nacionalista pártokra (PUNR, PRM) és sajtótermékekre, mondván, hogy a tűzzel játszik az, aki nem határolja el magát ezektől. [A cikket ismertette: RMSz, nov. 29.]

1992. április 9.

Király Károly az RMDSz válságáról beszélt, elítélte Domokos Géza és Verestóy Attila „megalkuvó” vonalát. Szerinte nem szabad lemondani semmiről, így az autonómiáról sem, sőt egy független Erdély lehetőségének elméleti vizsgálatát sem kell kizárni. Az állandó taktikázás és alkudozás eredményeképpen elsorvad a magyarság. [EN, ápr. 9.]

1992. június 22.

Verestóy Attila kieszközölte, hogy Iliescu elnök fogadja az RMDSz küldöttségét, mely Funar sorozatos magyarellenes intézkedéseiről számolt be. Iliescu kijelentette: nincs hatásköre a helyhatóság tekintetében, de kormányszintű intézkedéseket fog szorgalmazni. [RMSz, jún. 24.]

1992. augusztus 21.

Csíkszeredában jelöltegyeztető elektorgyűlést tartottak a Hargita megyei szenátor- és képviselőjelöltek végleges rangsorolása végett. Az OE részéről Takács Csaba volt jelen. A szavazás nyomán a köv. jelölőlista alakult ki: szenátorok: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Borbély Imre, Székedi Ferenc; képviselők: Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István, Borsos Géza, Papp Kincses Emese, Ördögh Imre. [RMSz, aug. 25.] (→ 1992.08.20, 1992.08.24, 1992.08.26)

Adrian Năstase találkozott az EBEÉ-tagországok Bukarestbe akkreditált nagyköveteivel és ismertette Ro. álláspontját az MVSz rendezvényéről, mely közel azonos volt a Jeszenszkynek küldött levél (→ 1992.08.17) tartalmával. [MTI]

Nicolae Manolescu, a PAC elnöke kifejtette, hogy pártja számára nincs ’magyar kérdés’, azt azok csinálják, akiknek az érdekükben áll. Példaként a m. prefektusok leváltását adta.

Az MVSz új tisztikara: az újraválasztott Csoóri Sándor mellé 3 alelnök került: Fónay Jenő (Magyarország), Dobos László (Kárpát-medence), Jakabffy Ernő (nyugati emigráció). – A záróülésen felolvasták a h. t. magyarok fóruma által (két nappal korábban) megfogalmazott dokumentumot (Nyilatkozat a kisebbségekről), melyet a kongresszus tudomásul vett. [MN, aug. 24.] (→ 1991.12.11)

1992. augusztus 24.

Széken tartotta soros ülését az RMDSz OE, a parlamenti választások alkalmából létrehozott Jelölési Egyeztető Bizottsággal. Minden megyében megállapodtak a tagság bizalmát élvező jelöltek személyében, kivéve Hargita megyét (ui. az elektorgyűlésen elfogadott listát []920821] az udvarhelyiek és a gyergyóiak megóvták). Felkérték a választmányt, hogy véglegesítsék a listát. A jelöltegyeztető elektorok ülésén (Csíkszereda, aug. 26.) a következő jelöltlista született: szenátorok: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Székedi Ferenc, Lászlófy Pál; képviselők: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István, Borsos Géza, Ördögh Imre [Domokos 3: 174.]. (→ 1992.08.26) [RMSz, aug. 27.]

1992. augusztus 26.

Rendkívüli ülést tartott Csíkszeredában az RMDSz OE, azok után, hogy a megyében a 3 széki szervezet (Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék) nem tudott megegyezni a közös megyei jelöltek személyében. Az ülésről közleményt adtak ki, megállapítva – immár a harmadik listát – a jelöltek névsorát és sorrendjét: szenátorok: Hajdú Gábor, Verestóy Attila, Lászlófy Pál; képviselők: Borbély Imre, András Imre, Nagy Benedek, Borsos Géza, Asztalos Ferenc, Ördögh Imre, Antal István. [HN, aug. 28.] – Mivel a megyében a kitűzött határidőig a különféle grémiumok egymásnak ellentmondó döntéseket hoztak (→ 1992.08.21, 1992.08.24), Domokos Géza, szövetségi elnöki minőségében, döntött és azt a listát adatta le az országos választási bizottsághoz, amelyet a gyergyói és udvarhelyi óvás után állítottak össze (→ 1992.08.24). A választásokon (→ 1992.09.27) erről a listáról 2 szenátor és 5 képviselő jutott be. (→ 1992.09.28, 1992.10.25)

Magyarországon elfogadták a kárpótlási törvényt, amelynek hatása – nemzetiségüktől, anyanyelvüktől függetlenül – azokra is kiterjed, akik 1940–44 között Észak-Erdélyben éltek [Szabadság, aug. 26.] (→ 1992.10.14)

1992. szeptember 27.

Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]

A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5).

Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.]

Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes.

1992. október 24.

Az RMSz közzétette a „titkos tárgyalás” körüli különféle álláspontokat. Az EvZi c. napilapot annak idején (→ 1992.10.13) Csutak István képviselő riadóztatta, mondván: Domokos Géza és köre (összesen 12 személy) titkos tárgyalásokat folytatott Ovidiu Şincai-jal, a FDSN alelnökével. Ha valóban nyílt tárgyalásról volt szó, akkor miért nem tudott róla minden képviselő és szenátor, vagy az RMDSz két alelnöke? – kérdezte Csutak. – Szőcs Géza azt nyilatkozta, hogy amennyiben beigazolódik a titkos tárgyalás vádja, akkor az illetőket eltávolítják a szövetségből. – Verestóy Attila, aki részt vett az ominózus tárgyalásokon, úgy ítélte meg, hogy Csutak István egyéni akciójáról van szó: „ennek a diverziónak a motivációja nem több, mint személyes bosszú, elkeseredettség a szereplésből való kiesés miatt” [a szeptemberi választások idején Csutak Istvánt – addigi munkájának eredményei alapján – nem jelölték bejutó helyen a képviselői listán]. [RMSz, okt. 24.; lásd még: Domokos 3: 177–192.]

1992. december 18.

Verestóy Attila szenátor elmondta, hogy a Mátyás-szobor ügyében nem sikerült semmilyen pozitív választ kicsikarnia sem az elnöktől, sem a kormányfőtől. Amit sikerült elintézni: a Madarasi Hargitán lévő menedékházat, amelyet néhány hónapig a katonaság birtokolt, a Hargita megyei tanács vette át. – A Kolozsvári Nyilatkozat (→ 1992.10.25) publikálását követő parlamenti vitáknak az volt a hozadéka, hogy az RMDSz-képviselőknek lehetőségük lett ismertetni a vonatkozó európai normákat. Véleménye szerint az autonómia-koncepciót szakszerűen kell kidolgozni. [OrEx, dec. 18.]


lapozás: 1-20 | 21-40 ... 61-66




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998