Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Verdeţ, Ilie

1989. december 22.

A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.

Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.]

Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott.

A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)]

A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)]

Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13)

Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét.

1990. november 16.

A Demokrata Munkapárt (Partidul Democrat al Muncii = PDM) orsz. gyűlésén megjelentek az RKP hajdani aktivistái, tk. Ilie Verdeţ is. Arról döntöttek, hogy új pártot hoznak létre, a Szocialista Munkapártot (Partidul Socialist al Muncii = PSM), ezzel egyesítve a PDM-t és az RKP (PCR) erőit. Három nap múlva, Bukarestben a volt politikai foglyok tüntetéssel tiltakoztak az új kommunista párt, a PSM megalakulása ellen. (→ 1991.08.10)

1991. augusztus 10.

Első kongresszusát tartotta Bukarestben a Szocialista Munkapárt (Partidul Socialist al Muncii = PSM), a volt kommunista párt utóda. Vezetője Ilie Verdeţ, hajdani miniszterelnök. (→ 1990.11.16; 1991.08.27)

1992. augusztus 12.

A kormány arról határozott, hogy a görög kat. egyház visszakaphassa az államosítás során kisajátított javait. A cikkíró megjegyezte, hogy az 176/1948. sz. dekrétum alapján államosított 1593 egyházi ingatlan közül 1300 a m. egyházak birtokában volt, éspedig: 531 ref., 468 róm. kat., 266 evangélikus, 35 unitárius. [RMSz, aug. 18.]

Mihály volt ro. király fogadta Teodor Meleşcanu külügyi államtitkárt, aki közölte, hogy a kormány (a közelgő választásokra való tekintettel) nem ad vízumot a királynak, de egy későbbi időpontban szívesen fogadja. Mihály nem fogadta el az érvelést, hogy jelenléte megzavarná a közrendet és a politikai légkört. [Népújság, aug. 15.]

Fazekas János kilépett az Ilie Verdeţ-féle Szocialista Munkapártból (PSM), és egy erdélyi m. szocialista pártot kíván alapítani. [RMSz, aug. 12.] ● [Nem lett belőle semmi.]

1993. március 14.

Félixfürdőn megbeszéléseket folytattak a ro. és m. szocialista utódpártok (a Verdeţ-féle PSM és a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt) képviselői. [MN, márc. 16.]

1993. július 17.

Negyedik tanácskozását tartotta a PER (→ 1993.03.19), ezúttal a tengerparti Neptunfürdőn. Júl. 15–17. között három politikus (Borbély László, Frunda György, Tokay György) találkozott Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárral, a CMN vezetőjével és Traian Chebeleu elnöki szóvivővel. – A BBTE bölcsészeti karán 300 helyet hagynak a m. nyelven tanulni óhajtó jelentkezőknek [RMSz, júl. 23.]. Hrebenciuc megígérte, hogy visszavonják azt a rendeletet, amely szerint az elemiben a történelmet és földrajzot ro. nyelven kell tanulni. A korábbi intézkedést (miszerint 10 jelentkező esetén kötelező ro. osztályt indítani) kiszélesítik a kisebbségi tanulók számára is. [MH, júl. 20.; lásd még: Domokos 2: 167–182.; Borbély–Szentimrei: 46–49.] – A találkozóról a The New York Times júl. 20-án azt írta: az RMDSz nem csinált titkot abból a vágyából, hogy Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz. Másnap az újság az RMDSz követelésére helyesbített, szerkesztési hibának (’editing error’) nevezve az idézett állítást. [RMSz, aug. 4.] (→ 1993.07.21, 1993.07.24, 1993.07.29, 1993.07.31, 1993.10.22)

Zárt ajtók mögött tanácskozott a PSM igazgatótanácsa. Alelnöknek választották Adrian Păunescut, Ceauşescu udvari költőjét. Ilie Verdeţ pártelnök előrehozott választásokat sürgetett. [MN, júl. 21.]

1995. január 20.

Aláírták a négypárti egyezményt, a kormányt támogató erők szövetségét: a PDSR mellé felsorakozott a PUNR (Gh. Funar), a PRM (C. V. Tudor) és a PSM (Ilie Verdeţ). [Szabadság, jan. 10.] – A CD úgy értékelte: Ro. az egyetlen olyan ország, ahol a kormányban fasiszta jellegű erők is helyet kaptak. [MH, jan. 23.]

Az RMDSz sajtótájékoztatóján szétosztották az ÜE ro. ny. állásfoglalását (→ 1995.01.19) és az ÖT (→ 1995.01.14) szervezeti és működési szabályzatát. Markó Béla kifejtette, hogy Funar nem különc, hanem fasiszta. Az RMDSz betiltását követelő hangok azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy az megvalósítható, de az – alkotmányos módszerekkel – nem lehetséges. Kérdésre válaszolva Takács Csaba kifejtette: a nemzeti kisebbségek helyzetét rendező törvényes keretek hiánya kényszeríti a szövetséget arra, hogy a ÖT-szerű szerveződéseket létrehozza. [Táj., jan. 20.]

A Nagy Benedek vs. Tőkés László-ügy (→ 1995.01.05, 1995.01.06, 1995.01.12, 1995.01.17) kapcsán Markó kifejtette: a röpirat alaptalan támadás volt, azt mindannyian elítélik; „hasznosabb lett volna, hogyha az RMDSz képes arra, hogy első pillanatban saját testületei és tisztségviselői segítségével egyértelműen értelmezze és kezelje a helyzetet”. [RMSz, jan. 20.] (→ 1995.02.02)

Az RMDSz keretén belül tevékenykedő SzÚT (→ 1993.12.31, 1994.10.25, 1994.10.28, 1994.11.17) 1994. dec. 17-én tisztújító értekezletet tartott Kolozsvárott, de erről csak jan. 20-i sajtóértekezletükön tájékoztatták a közvéleményt. A szocdem platform – rövidített nevén Szociáldemokrata Tömörülés (SzT) – továbbra is az RMDSz keretén belül kíván működni, hangoztatták. A tömörülést fölvették az SzKT-ba. Az új vezetőség: tb. eln.: Balogh Edgár; eln.: Dáné Tibor; főtitkár: Nagy Károly; sajtótitkár: Fey László. Az orsz. vezetőség tagjai: Salló Ervin, Bitay Ödön, György Ilona. [Szabadság, jan. 21.]

1995. december 20.

Frunda György kifejtette: Ro. alig teljesített valamit az ET által megszabott feltételekből, különösen a hatalom szétválasztása és az igazságszolgáltatás terén, de a kisebbségi, emberi jogi, vallásügyi kérdésekben is adós maradt. [RMSz, dec. 22.]

Értekezletet tartott a fél éve megalakult munkáspárt (PMR), amely az 1989-ben széthullott RKP örökösének tekinti magát és folytatni kívánja „mindazt, ami annak a politikájában jó volt”. Elnöke Ion Cristian Niculae, aki 1994-ben hátat fordított Ilie Verdeţ és Adrian Păunescu szocialista pártjának (PSM). [EN, dec. 20.]



lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998