Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 23 találat lapozás: 1-20 | 21-23
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1992. október folyamán

Boszniában horvát és muzulmán erők csaptak össze.

1992. október 1.

Andrásfalvy Bertalan és Ludovic Spiess Bukarestben fölavatta a M. Kultúra Házát. (→ 1992.10.08)

1992. október 3.

Ion Iliescu nyilatkozatában kifejtette: sajnálattal vette tudomásul, hogy az amerikai képviselőház elutasította a legnagyobb kedvezmény megadását Ro.-nak; ez igazságtalan megkülönböztetés az országgal szemben. A románellenes lobby, élén Tom Lantossal, aktív volt. Hasonló hangnemű volt a Külügymin. nyilatkozata: nem az országban és vezetőiben van a hiba, hanem jól működnek a románellenes erők. [RMSz, okt. 3.]

Domokos Géza az RMSz-nek a választások tanulságairól nyilatkozott: Iliescut a kevésbé tájékozott falusi lakosság segítette győzelemre. Az RMDSz-nek – bár eredményei nem távolodtak el túlságosan az 1990-es sikertől – új vezetésre, megújított programra van szüksége. [RMSz, okt. 3.]

Személycserék a PUNR-ben: Radu Ceonteát leváltották (azzal az ürüggyel, hogy ellenezte az együttműködést a PRM-vel és a PSM-vel), Gh. Funar lett az orsz. elnök; Petre Burcă elnökhelyettes pedig lemondott, a helyét Coriolan Bucur vette át. A másik alelnök Ioan Gavra, titkár: Valer Suian. – Ceontea törvénytelennek tartotta a leváltást, Funart politikai kalandornak nevezte. [Szabadság, okt. 6.; MN, okt. 8.; RMSz, okt. 17.]

1992. október 4.

Dicsőszentmártonban befejeződtek a Sipos Domokos centenáriumi ünnepség rendezvényei. [RMSz, okt. 20.]

1992. október 6.

Aradon a 13 vértanúra emlékeztek. Az ünnepségek különösebb incidensek nélkül zajlottak (noha két nappal korábban ismeretlen tettesek összesározták az emlékművet), s a karhatalom sem vonultatott föl látványos erőket. Kodolányi Gyula m. államtitkárt figyelmeztették a határon, hogy az elnökválasztás idején (→ 1992.10.11) a ro. nép érzékenységét sérti az aradi megemlékezés, ezért Kodolányi az emlékműnél csak koszorúzott, beszédének néhány gondolatát pedig az RMDSz-székházban mondta el. [MH, okt. 7.]

Egyed Ákos a ro. történetírás következetesen visszatérő, 1848-cal kapcsolatos tényhamisításait ismertette. A sajtó következetesen 40 ezer ro. áldozatról ír, holott korabeli dokumentumok alapján a ro. áldozatok száma mintegy 6000-re becsülhető. Már a gyermekek is a militáns történészek nézeteit ismerhetik meg az iskolában. [MH, okt. 6.]

1992. október 8.

Budapesten fölavatták a Ro. Kulturális Központot. (→ 1992.10.01)

Illyefalván fölavatták a Keresztény Ifjúsági Központot (→ 1994.11.24), amelyet Kató Béla helyi lelkész hozott tető alá. Az avatóünnepélyen Csiha Kálmán elmondta, hogy Erdélyben 23 ref. templom épül. [RMSz, okt. 8.]

Petre Roman nyilatkozott pártjáról, a FSN-ről, mely szociáldem. irányzatú, szemben az Iliescu-féle FDSN-vel, amely reformkommunista. Szerinte nem jelentkezett magyarellenesség a választási kampányban. Nem a kisebbségek jogait kell garantálni, hanem el kell ismerni, hogy a kisebbségek részei a nemzetnek [!] – vélte a volt miniszterelnök. [MaNcs, okt. 8.]

1992. október 9.

A ro. külügyminisztérium körlevele megtiltotta az Erdély szó használatát hivatalos iratokban. [Népszava, okt. 24.] ● [Ezután – hosszabb ideig – az időjárásjelentésben sem használták az országrészek történelmi nevét, csak az égtájak segítségével ismertették a prognózist.] (→ 1992.10.12) – A körlevél arra utasította a prefektúrákat, hogy válasz nélkül küldjék vissza azokat a hivatalos iratokat, amelyek a Transilvania kifejezést területi-közigazgatási egységre vonatkozó utalásként tartalmazzák. A körlevél azt is megtiltotta a kormány helyi szerveinek, hogy a Külügymin. előzetes engedélye nélkül külföldieket fogadjanak. [RMSz, okt. 22.] (→ 1992.10.19, 1992.10.27)

Újvárossy Ernő és Toszó Árpád (→ 1992.09.02) halálának körülményeiről számolt be az RMSz. Előbbit 1989. szept. 12-én találták meg holtan egy városszéli erdőben, utóbbi 1990 tavaszán lett merénylet áldozata. A tettes „ismeretlen”. [RMSz, okt. 9.]

1992. október 10.

Zsembery Ágoston, nemzetközi megfigyelő, számítógépes szakember elmondta, hogy a romániai választásoknál alkalmazott számítógépes program ellenőrzését nem engedélyezték, ezért nem lát garanciát a választások összesítésének korrektségére. [MH, okt. 10.]

Csíkszeredában ülésezett az EMK. Elfogadták az Erdélyi M. Kongresszus budapesti nyilatkozatát (→ 1992.08.22), ennek okán kérték a romániai magyarság önrendelkezési jogának tiszteletben tartását és felszólították a m. kormányt, teljesítse kötelezettségeit a nemzetközi fórumokon az erdélyi magyarok védelmében. Mivel Domokos Géza lemondott, felkérték Tőkés Lászlót, hogy vegye át a szövetségi elnök teendőit. A dokumentum aláírói (tk.): Katona Ádám, Király Károly, Gazda István, Gazda József, Sántha Pál Vilmos. [Szabadság, okt. 28.; a dokum. szövegét lásd: Domokos 3: 161–164.]

1992. október 11.

Az elnökválasztás második fordulójában Iliescu és Constantinescu mérkőzött meg; 73,2%-os részvétel mellett Iliescu nyert, 61,43: 38,57% arányban. Constantinescu a 42 választási körzetből 10-ben győzött, ezek mind erdélyi megyék voltak. Iliescu megválasztása szentesítette a parlamenti választások nyomán körvonalazódott balratolódást. Két kommentár az eseményről: vissza kell fogni a nemzetellenes reformokat, így aztán a románság méltó módon, saját uraként élhet hazájában (C. V. Tudor, PRM) – „a románság egy része megszokta a rosszat” (Corneliu Coposu, PNTCD). [MH, okt. 13.]

1992. október 12.

Egy okiratban az ellen tiltakozott a ro. fél, hogy a hatóságoknak küldött több m. dokumentumban az szerepelt, hogy bizonyos személyek „Erdély”-be látogattak. Erdély nem jelenthet Ro.-ban elismert területi egységet, olvasható a jegyzékben, ezért a jövőben Ro. visszaküld minden olyan dokumentumot, amelyben Mo. a kifogásolt értelemben használja az Erdély szót. [MH, okt. 12.] (→ 1992.10.09)

1992. október 13.

Az EvZ szerint „titkos tárgyalás” folyt az RMDSz kormányban való részvételéről. Az RMDSz sajtóirodája cáfolta az értesülést: egyszerű véleménycseréről volt szó. [RMSz, okt. 15.] (→ 1992.10.24)

1992. október 14.

Sepsey Tamás államtitkár Erdélybe látogatott, hogy a helyszínen beszélje meg a kárpótlási törvény alkalmazhatóságát. A ro. Külügymin. tiltakozó jegyzékben kifogásolta, hogy az államtitkár anélkül vette fel a kapcsolatot a megyei prefektusokkal, hogy előzőleg bejelentette volna ezt a tárcának. Sepsey Tamás válaszában közölte, hogy: – 1. látogatását előre jelezte a ro. félnek; – 2. a kárpótlási törvény a volt m. állampolgárokra vonatkozik, akik a m. hadsereg tagjaként estek szovjet fogságba (vagy egyéb okból jogosultak a kárpótlásra), függetlenül attól, hogy milyen az anyanyelvük, nemzetiségük. (→ 1992.08.26) [MH, okt. 12., 14.]

1992. október 15.

Tőkés István, az RMKdP elnöke ismertette pártja helyzetét. Taglétszámuk ezer fő körüli, egységben vannak az RMDSz-szel. [ÚM, okt. 15.]

1992. október 17.

Kolozsvárott tartotta tisztújító közgyűlését a Bolyai Társaság, melyen elfogadták a BTE visszaállításáról szóló beadványt. [RMSz, nov. 4.]

A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány ökumenikus nagygyűlést szervezett Budapesten. Tőkés László beszédében kifejtette, mennyi – politikai és közéleti szintű – veszekedést tapasztal Magyarországon. Nem úgy viselkedik az anyaország, ahogy elvárnánk tőle – mondta. [ÚM, okt. 15.]

1992. október 18.

Magyari Lajos, Kovászna megye frissen megválasztott szenátora (→ 1992.09.27) úgy vélte: „az anyaországnak tennie kell a Kárpát-medence magyar kisebbségi tömegeiért, támogatnia kell az autonómiára irányuló, önrendelkezési törekvéseit, de az illető közösségre kell hagyni és bízni a forma és a megvalósítási mód megválasztását”. [Mérték (Bp.), okt. 18.]

1992. október 19.

Iliescu elnök találkozott a pártok képviselőivel. Az RMDSz-t Tőkés László és Tokay György képviselte. Ez volt az első személyes értintkezés Tőkés és Iliescu között a püspök éhségsztrájkja óta (→ 1992.09.02). Iliescu tájékozodó jellegűnek minősítette a megbeszélést. [MN, okt. 20.]

Horn Gyula, az MSzP elnöke látogatást tett Marosvásárhelyen, találkozott az RMDSz megyei vezetőivel. A prefektus, az új rendelkezésre hivatkozva (→ 1992.10.09), nem fogadta a vendéget. [Népszabadság, okt. 24.]

1992. október 20.

A kormányalakítási megbeszélések során Iliescu elnök az RMDSz küldöttségével (Domokos Géza, Szőcs Géza, Tokay György, Takács Csaba, Csapó I. József) tanácskozott. Az RMDSz ragaszkodott a konstruktív ellenzéki szerephez. Kérték a nemzetiségi minisztérium megalakítását, de Iliescu nem válaszolt a javaslatra. Az államfő Szőcs Géza szemére vetette, hogy külföldi útjai során valótlanságokat állít a nemzetiségi problémákról; Szőcs azt válaszolta: kész az elnök rendelkezésére bocsátani a beszédeinek szövegét. Iliescu végül azt javasolta: az RMDSz nyújtson be egy memorandumot a nemzetiségi kérdéssel és a m.–ro. viszonnyal kapcsolatos elvárásairól. [RMSz, okt. 23.]

1992. október 24.

Az RMSz közzétette a „titkos tárgyalás” körüli különféle álláspontokat. Az EvZi c. napilapot annak idején (→ 1992.10.13) Csutak István képviselő riadóztatta, mondván: Domokos Géza és köre (összesen 12 személy) titkos tárgyalásokat folytatott Ovidiu Şincai-jal, a FDSN alelnökével. Ha valóban nyílt tárgyalásról volt szó, akkor miért nem tudott róla minden képviselő és szenátor, vagy az RMDSz két alelnöke? – kérdezte Csutak. – Szőcs Géza azt nyilatkozta, hogy amennyiben beigazolódik a titkos tárgyalás vádja, akkor az illetőket eltávolítják a szövetségből. – Verestóy Attila, aki részt vett az ominózus tárgyalásokon, úgy ítélte meg, hogy Csutak István egyéni akciójáról van szó: „ennek a diverziónak a motivációja nem több, mint személyes bosszú, elkeseredettség a szereplésből való kiesés miatt” [a szeptemberi választások idején Csutak Istvánt – addigi munkájának eredményei alapján – nem jelölték bejutó helyen a képviselői listán]. [RMSz, okt. 24.; lásd még: Domokos 3: 177–192.]

1992. október 25.

Kolozsvárott ülésezett a KOT 307 tagja. Az ülésen szétosztották azt a 40 oldalas dokumentumot, amely az RMDSz Hargita megyei képviselői és szenátori jelöltlistájának összeállítása során (→ 1992.08.21, 1992.08.24, 1992.08.26) kialakult vitát, nyilatkozatokat és leveleket tartalmazza. Az Elnökség 8 tagja (Szőcs Géza, Tőkés László, Kolumbán Gábor, Borbély Imre, Csapó I. József, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Béres András) eljárást kezdeményezett az etikai bizottságnál a szövetségi elnök ellen, Szőcs Géza pedig lemondásra szólította föl Domokos Gézát (→ 1992.09.28), aki visszautasította a vádakat (→ 1992.09.30). [MTI; RMSz, okt. 28.; bővebben lásd: Domokos 3: 166–176.] (→ 1992.11.21)

A KOT közleménye értékelte a választásokon elért eredményeket és döntöttek a 3. kongresszus helyéről és idejéről (Brassó, 1993. jan. 15–17.); vitára bocsátották a módosított alapszabály- és programtervezetet. [RMSz, okt. 28.]

A kolozsvári Szent Mihály-templomban, ökumenikus istentisztelet keretében ünnepélyes fogadalmat tett az RMDSz 12 szenátora és 27 képviselője. „Én, …, Románia Parlamentjének népünk akaratából megválasztott tagja, hitünk és egyházaink, országunk és magyarságunk egyetemes közösségében, a mai napon elkötelezem magam közképviseleti munkám, közérdekű szolgálatom és feladataim hűséges teljesítésére, választóim akarata és érdekei szerint. A hazai és általános érvényes nemzetközi törvényes rend, a jogosság és a demokrácia keretei között szent hivatásomnak fogom tekinteni és minden erőmmel fogom segíteni országunk építését, a köz javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés, és a demokratikus jogállamiság megvalósítását. Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Minden erőmmel azon leszek, hogy országunkban és térségünkben egymásra találjanak és megbékéljenek a különböző nemzetek, népi közösségek és vallási felekezetek. Isten engem úgy segéljen!” [Szabadság, okt. 28.; EN, 2002. okt. 22.]

Az RMDSz nyilatkozatot adott ki a nemzeti kérdésről (’Kolozsvári Nyilatkozat’). A romániai magyarság államalkotó tényező, a ro. nemzet egyenjogú társa. A nyilatkozat szerint: „Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban. – Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja.” A közösségi önkormányzat a demokrácia alapja. [RMSz, okt. 27.; RMDSz 1989–1999: 125.]

1992. október 26.

Bodó Barna nyilatkozott a Temesvári Rádiónak, s tk. elmondta: a radikálisok nem egységesek, de abban egyetértenek, hogy az RMDSz-t meg kell újítani.


lapozás: 1-20 | 21-23




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998