Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 24 találat lapozás: 1-20 | 21-24
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1990. március 2.

A Szabadság közölte Victor Stănculescu beszámolóját az állambiztonság átszervezéséről. Eszerint: a Securitate központi és területi apparátusa mintegy 8400 főből állt. Ebből az egyik igazgatóság a szabadságjogok elfojtására volt berendezkedve. Az ott dolgozó 1600 tisztből 1100 főt eltávolítottak, a többit alacsonyabb beosztásba tették. A kémelhárító és a nacionalista provokációk információgyűjtését végző főosztályok 1400 fővel működtek, közülük 210 személyt távolítottak el. A Belügymin. volt megyei felügyelőségeihez tartozó részlegeken további 5400 személy dolgozott, akik közül 2000-et elbocsátottak. A Securitate logisztikai személyzetét, mintegy 1700 embert, a Védelmi Minisztériumhoz irányították.

1990. március 3.

Kökény Mihály m. szociális és egészségügyi miniszterhelyettes bukaresti látogatása során közös sajtóértekezletet tartott román kollégájával. Ezen tk. elmondotta, hogy 1989. dec. 22. és 1990. jan. 5. között 300 millió forint értékű gyógyszert és kötszert küldtek Romániába.

1990. március 4.

Gyulafehérváron a VR nagygyűlésén éles kirohanások hangzottak el Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd és más magyar vezetők ellen. (→ 1990.03.07)

1990. március 7.

Marosvásárhelyen, kétnapi eredménytelen tárgyalás után, ülősztrájkot kezdtek az OGyI m. hallgatói, mert az Okt. Min. elutasította követeléseiket: külön keretszám a m. anyanyelvűek részére, a két nemzetiség egyenlő arányú részvétele az egyetemi szenátusban, a teljes értékű m. oktatás helyreállítása. (→ 1990.03.10)

Sepsiszentgyörgyön megalakult a VR Kovászna megyei szervezete.

1990. március 8.

Margaret Thatcher brit kormányfő fogadta a Szabad Románok Világszövetsége (Uniunea Mondială a Românilor Liberi; UMRL) elnökét, aki kifejtette, hogy a kormányt, a sajtót és a gazdaságot Romániában továbbra is a régi apparátus ellenőrzi.

1990. március 9.

Kolozsvári ideiglenes székhellyel megalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKdP). A Protestáns Teológia dísztermében száznál több részvevő gyűlt össze, meghallgatták a Moldován Béla és Sipos Gábor által szerkesztett programtervezetet. A párt programja (tk.): az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti oktatás legalizálása, az elvett egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Követelik a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítását. – A hivatalos bejegyeztetés folyamatban van, a gyűlés idején már félezer tagja volt a pártnak. – Az ideiglenes választmány: Moldován Béla, Imreh József, Podhradszky László, Takácsik Tibor, Bálint Tiborné Kovács Júlia, Dezméri Zsombor József, Újvári Ferenc, Sipos Gábor.

Tőkés László a New York-ban székelő m. emberjogi alapítvány (HHRF) meghívására, az AEÁ-ba utazott. (→ 1990.03.30)

1990. március 10.

Az RMDSz OIB elnöksége – a kölcsönös megismerés jegyében – megalakulása óta párbeszédet folytat a különböző pártok, szövetségek (pl. PNTCD, PNL) vezetőivel. Az RMDSz nyílt találkozót javasolt a VR vezetőivel, március 17-re, Bukarestben.

Moszkvában a magyar és a szovjet külügyminiszter (Horn Gyula, ill. Eduard Sevardnadze) aláírta a szovjet csapatok teljes kivonását szentesítő okmányt. (→ 1991.06.19)

Kolozsvárott választmányi ülést tartott az EMT.

A KMDSz néma tüntetéssel fejezte ki egyetértését a marosvásárhelyi diáksztrájkkal. (→ 1990.03.07)

1990. március 11.

Az RMSz nyilatkozatot tett közzé, amelyben a nemzeti kisebbségek 12 szervezete elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kormány nem válaszolt a február 23-i interpellációra: a minisztérium április 15-ig alakítsa ki a nemzeti kisebbségek iskolahálózatát a következő tanévre és szervezzék meg a kisebbségi minisztériumot. Magyarázatot kértek arra, hogy a kormány miért a kisebbség-ellenességéről hírhedt Adrian Moţiut nevezte ki Erdély kérdéseivel foglalkozó miniszteri rangú államtitkárrá.

Temesvárott, a romániai események alakulásával elégedetlen forradalmárok közzétették a Temesvári Kiáltványt (más források szerint: Temesvári Nyilatkozat), amelyben a forradalmi eszmények győzelmét sürgették. A 13 pontból álló dokumentumban kifejtették, hogy (1.) a Temesvárról indult forradalom nemcsak a diktátor, hanem a kommunizmus megbuktatását is célozta. (2.) Tekintve, hogy a temesvári forradalomban minden társadalmi réteg részt vett, „kategorikusan ellenezzük a társadalmi osztályok és rétegek egymás ellen uszításával megvalósított uralom tipikusan kommunista technikáját (…), ezért civilizált párbeszédet” követelnek a különböző rétegek között. (4.) „Meghívjuk az összes sovinisztákat szerte az országból, legyenek azok románok, magyarok vagy németek, jöjjenek el Temesvárra átnevelő kurzusra a tolerancia és a kölcsönös tisztelet szellemében (…)”. Az 5. pontban a kommunista párt újjászületése ellen emeltek szót. A 7. pont a reformkommunista csoportok térnyerését ítélte el. A sokat idézett 8-as pont kimondta: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő törvényhozási ciklusra a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. Jelenlétük ugyanis az ország politikai életében a fő forrása a jelenlegi román társadalmat őrlő feszültségeknek és gyanakvásoknak. Elengedhetetlen, hogy a helyzet letisztulásáig és a nemzeti megbékélésig távol maradjanak a közélettől. Úgyszintén követeljük, hogy a választási törvény foglalja külön paragrafusba, miszerint volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak Románia elnöki tisztségére (…)” A 9–11. pontok gazdasági jellegű szempontokat tisztáztak, a 12. pont az emigránsok elleni hangulatkeltést ítélte el, a 13. pont a tervezett nemzeti ünnep (december 22.) ellen emelt szót. Befejezésül kijelentették: „mi, a kiáltvány szerzői az 1989. december 1–22. közötti események résztvevői nem tekintjük befejezettnek a forradalmat. Folytatni fogjuk békésen, de határozottan.” (→ 1991.03.10)

Sepsiszentgyörgyön megalakult az AFDPR Kovászna megyei szervezete. A vezetőség tagjai: Török József (eln.); Pap Sándor, Vajna László (aleln.); Csobotár István (titkár). (→ 1990.04.11)

Kikiáltották Litvánia függetlenségét. Hamarosan Lettország és Észtország is követte a példát. (→ 1990.04.18)

1990. március 14.

Kovásznán is megalakult a VR. Ugyanaznap éjjel meggyalázták Kőrösi Csoma Sándor szobrát.

Az FMP újabb, tisztázó szándékú nyilatkozatot tett közzé. A párt ügyeiről Kocsis Sándor nyilatkozott. A legújabb helyzet szerint három alelnök (Kocsis Sándor, Dudás László, Lőrincz Pál) áll a menesztett Vincze János helyett. Titkár: Veress Berkesi Károly. Vezetőségi tagok: Molnár Kovács István és Székely Magdolna. [RMSz, márc. 14.] (→ 1990.02.03, 1990.02.17, 1990.02.20, 1990.02.23, 1990.02.28, 1990.07.03)

1990. március 15.

A romániai magyarság első alkalommal ünnepelhette meg március 15-ét. Az 1848-as forradalomra való békés emlékezéseket több városban megzavarták a VR hívei. Szatmárnémetiben az ünneplőkre támadtak, magyarokat vertek meg. (→ 1990.04.11) – Mo. nemzeti ünnepén a pártok és társadalmi szervezetek külön-külön emlékeztek meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. ● [Erdélyben ez a megosztottság csak 2003 után jelentkezett.]

Ismeretlen tettesek megrongálták az erdődi Petőfi-szobrot.

A Szovjetunióban elnöki rendszert vezettek be; az első választott elnök: Mihail Gorbacsov (→ 1991.06.12).

1990. március 16.

A Tudor lakónegyedben lévő gyógyszertár bejáratára kitett kétnyelvű felirat ürügyén több napig tartó zavargások kezdődtek Marosvásárhelyen. A VR magyarellenes tüntetést szervezett, ahol a felvonulók kötelet sürgettek Sütő Andrásnak, Király Károlynak, Tőkés Lászlónak és Kincses Elődnek. Megverték az MTV munkatársait is.

1990. március 17.

Marosvásárhelyen folytatódtak a magyarellenes megmozdulások. Feltüzelt ro. tüntetők behatoltak a ref. egyház felsővárosi hivatalába, bántalmazták az ott tartózkodókat és feldúlták az irodát; eltávolították az 1848-as emléktáblára a m. követség által helyezett, piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorút. A rendőrség figyelmen kívül hagyta a helyi RMDSz-vezetők ez irányú panaszát. – Az RMDSz Elnöksége tiltakozott a magyarellenes provokációk és tettek ellen, amelyek Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen történtek. A FSN Tanácsa nem reagált az RMDSz helyzetjelentéseire.

Marosvásárhelyen, a helyi MADISz szervezésében megkezdődött a MISzSz első kongresszusa. A MISzSz nyilatkozata állást foglalt a magyar oktatás kérdésében, szolidaritást vállalt az OGyI ülősztrájkot folytató diákjaival és elítélte a VR Szervezet erőszakos tevékenységét. (→ 1990.03.30)

Kolozsvárott megalakult a Bolyai Társaság (április végén a cégbíróságon megkapta a jogi személy státusát is). Célja az önálló magyar felsőoktatási hálózat kiépítése, a kolozsvári tudományegyetem visszaállítása. (→ 1990.05.18)

1990. március 18.

Kolozsvárott megalakult a Romániai Magyar Zenetársaság, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság. A KJNT tisztikara: Pozsony Ferenc (eln.), Salat-Zakariás Erzsébet (titkár); szakosztály-vezetők: Gazda Klára (tárgyi néprajz); Könczei Csilla, Pozsony Ferenc, Keszeg Vilmos (szellemi néprajz); Nagy Olga (társadalom-néprajz), Bardócz Sándor (ifjúsági tagozat).

Domokos Géza kifejtette: a ro. sajtóban sorozatban megjelenő magyarellenes cikkek az RMDSz lejáratására törekszenek. A háttérből irányított provokációk közvetlen célja, hogy a magyarság által kivívott kevés eredményt is visszavonhassák. A hatalom – cinkos hallgatásával – támogatja a VR ugyancsak átlátszó szándékát. [RMSz, márc. 18.

1990. március 19.

Marosvásárhelyen folytatódtak a ro. nacionalisták tüntetései. Délelőtt a városháza előtti tömeg Kincses Előd lemondatását követelte. Kincses (a CPUN jelenlévő vezetőivel folytatott egyezkedés után) lemondott a megyei vezetésben betöltött tisztségéről. – A város utcáin botokkal felfegyverzett csoportok randalíroztak. Leverték a magyar cég- és utcatáblákat, az RMDSz székházát fejszékkel és dorongokkal támadták meg. Az épület padlására szorítottak mintegy 75 embert, akiknek sikerült eltorlaszolniuk a feljáratot. A tétlen rendőrség helyett – Sütő András megyei RMDSz-elnök többszöri követelésére – végül megjelent Ion Judea ezredes (a municípiumi CPUN elnöke), Scrieciu tábornok (a megyei CPUN alelnöke) és a katonaság. Scrieciu szabad elvonulást ígért az épületben rekedt személyeknek. Az oda vezényelt teherautóra felszállni készülő Sütő Andrást súlyosan bántalmazták (bal szeme világát elvesztette, több bordáját betörték). [Bővebben lásd Kincses 1.]

1990. március 20.

Az előző napi események hírére az RMDSz sztrájkot hirdetett a gyárakban, de a türelmetlen munkások a város központjába vonultak, hogy a megyei tanács székháza előtt tiltakozzanak az előző napi magyar-verések ellen és követeljék Kincses Előd visszaállítását az alelnöki hivatalba. A szintén felvonuló románokat katonai kordon választotta el a magyaroktól. A tömeg délutánig Ion Iliescura várakozott, remélve, hogy az ország elnöke igazságot tesz. Helyette Szászrégen környéki ro. falvakból autóbuszokkal behozott dorongokkal fölszerelt emberek érkeztek, rátámadtak a magyarokra. Az aznapi zavargásoknak hat halálos áldozata (4 m., 2 ro.) és mintegy 450 sebesültje volt. (→ 1991.03.20)

Budapesten, a Hősök terén ezrek vettek részt az előző napi marosvásárhelyi események ellen tiltakozó nagygyűlésen. Sütő Andrást – kórházi kezelés céljából – katonai repülőgéppel Bukarestből Budapestre szállították.

A m. kormány – a marosvásárhelyi véres események okán – az ENSz közbelépéséért szállt síkra.

1990. március 21.

A ro. kormány a marosvásárhelyi összetűzések miatti felelősséget Magyarországra hárította (úgymond: jól felkészített „turisták” jöttek át ezerszám a határon, a szatmári összetűzéseket is ők provokálták). A képtelen vádakat Király Károly visszautasította. A m. kormány – a visszautasítás mellett – kérte a véres események kivizsgálását és a felelősök megbüntetését.

1990. március 22.

A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó események nyomán a székely megyék nagyobb városaiban gyűléseken és sztrájkokkal tiltakoztak az atrocitások ellen, követelték a szélsőséges VR betiltását, elítélték a sajtóban dúló magyarellenes kampányt. – Petre Roman a történtek kivizsgálását ígérte.

Marosvásárhelyen a kormánybizottság jelenlétében üléseztek a helyi lakosság, az RMDSz és a VR képviselői. (A kormánybizottságban Verestóy Attila és Gelu-Voican Voiculescu is részt vett, utóbbinak a helyét Ioan Mânzatu, a CPUN alelnöke vette át.) Az ülésen megegyeztek abban, hogy a közvéleményt tájékoztatni kell az eseményekről, a nemzeti kisebbségek sérelmeiről és követeléseiről. Az RMDSz ismételten kinyilvánította lojalitását a ro. állam iránt (nem kívánja Erdély elszakítását). (→ 1990.08.02)

Kolozsvárott újjáalakuló közgyűlését tartotta az EME. A 35 résztvevő elfogadta az alapszabályzatot. Az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond ny. egy. tanárt bízták meg. (→ 1990.05.09)

1990. március 23.

Marosvásárhelyen újabb heves magyarellenes tüntetés volt.

Iliescu elnök fogadta Domokos Gézát, akivel a marosvásárhelyi véres eseményekről tárgyalt.

Marosvásárhelyi ro. ifjúsági szervezetek és a MADISz közös kiáltványban ítélték el a történteket, követelték a felelősség megállapítását és a bűnösök felelősségre vonását.

A kormány nyilatkozatban határolta el magát az alaptalan vádaktól, miszerint a székely megyék m. lakossága szeparatizmusra hajlana, ugyanakkor ígéretet tett a rágalmazók megbüntetésére és az anyanyelv korlátozás nélküli használatára. (→ 1990.05.22)

1990. március 24.

Az RMDSz nyilatkozatban kérte a Marosvásárhelyen történtek pártatlan kivizsgálását, beleértve a rendfenntartó közegek beavatkozásának késlekedését, a Rompres és a média felelősségének megállapítását, a tendenciózus és félrevezető hírösszeállításokért.

1990. március 25.

A pápa 5 új latin és 6 új görög szertartású kat. püspököt nevezett ki a romániai egyházmegyék élére. Az egészségi állapota miatt márc. 14-én visszavonult dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök helyére Bálint Lajos korábbi segédpüspököt nevezte ki. A nagyváradi róm. kat. egyházmegyében Tempfli József, a szatmáriban Reizer Pál, a temesváriban Sebastian Kräuter, a bukarestiben pedig Ioan Robu lett az új püspök. A görög kat. Fogaras-Gyulafehérvár egyházmegye élére Alexandru Todea került, érseki rangban; további gör. kat. püspökök: Ioan Ploscaru (Lugos), Gh. Guţiu (Kolozsvár-Szamosújvár), Vasile Hossu (Nagyvárad), Lucian Mureşan (Nagybánya). – Üldözése idején tanúsított állhatatos magatartásáért címzetes érseki rangot kapott Ioan Chertes gör. kat. püspök és Boros Béla temesvári segédlelkész. (→ 1990.04.29, 1990.05.01, 2003.06.06)

Zilahon meggyalázták Fadrusz János Wesselényi-szobrát. – Bukarestben éjszaka felgyújtották a MALÉV irodáját.

Kolozsvárott megalakult a Romániai Magyar Mezőgazdák Egyesülete (végleges neve: Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, RMGE), amely az RMDSz keretében kíván tevékenykedni, s az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) hagyományait kívánja folytatni. Elnöke Csapó I. József.

Az országgyűlési választások első fordulója Mo.-n. A választáson a jogosultak 65%-a vett részt. A kialakult sorrend: MDF (24,7%), SzDSz (21,4), FKgP (11,7), MSzP (10,9), Fidesz (9,0), KDNP (6,5). A második fordulóra választási szövetséget kötött az MDF, az FKgP és a KDNP. (→ 1990.04.08)



lapozás: 1-20 | 21-24




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998