Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 108 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 101-108
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Földrajzi mutató:

1989. december 23.

A diktatúrával való szembefordulás jeleként az újságok megváltozott címmel jelentek meg. A m. nyelvű hírlapok régi és új címe: Vörös Lobogó ] Jelen (Arad); Előre ] Romániai Magyar Szó (a továbbiakban: RMSz) (Bukarest); Hargita ] Hargita Népe (Csíkszereda); Igazság ] Szabadság (Kolozsvár); Vörös Zászló ] Népújság (Marosvásárhely); Bányavidéki Fáklya ] Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Megyei Tükör ] Háromszék (Sepsiszentgyörgy); Szabad Szó ] Temesvári Új Szó (Temesvár). Csak januártól váltott címet a Fáklya ] Bihari Napló (Nagyvárad); több címváltozást ért meg a Szatmári Hírlap ] Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). Nem váltott címet a Brassói Lapok. – Két olyan városban is megjelent egy-egy rövid életű m. hírlap, ahol rég megszűntek a helyi újságok: Kézdivásárhelyen (Székely Újság) és Székelyudvarhelyen (Szabadság).

A Scînteia is címet váltott, de a Scînteia poporului még a szocializmus mellett tett hitet, csak dec. 25-én váltottak Adevărul-ra.

Magyarország az elsők között ismerte el az új rendszert. Több magyar szervezet és intézmény segélyszállítmányokat indított Romániába. Egy hét alatt mintegy 450 tonna élelmiszer és gyógyszer érkezett.

Bukarestben és több erdélyi városban, különböző néven, magyar érdekvédelmi tömörülések kezdeményei alakultak (Temesvárott: Bánsági M. Demokrata Szövetség [eln.: Bodó Barna; tb. eln.: Tőkés László; ]910126]; Kolozs megyei és Kolozsvári M. Demokrata Tanács; Nagyváradon a M. Demokratikus Tanács városi szervezete, Marosvásárhelyen Ideiglenes Intéző Bizottság, Háromszéken a Romániai M. Demokratikus Szervezet Kovászna megyei Ideiglenes Tanácsa [eln.: Sylvester Lajos]).

Az RMDSz helyi szervezeteivel egy időben különböző neveken (MADISz, MIDESz, TEMISz, DEMISz stb.) megalakultak a m. fiatalok érdekvédelmi szervezetei is. (→ 1990.01.20)

A Temesvárról Bukarest felé tartó Constantin Nuţă altábornagyot és Velicu Mihalea vezérőrnagyot Déván letartóztatták; a két főtisztet helikopterre tették, de a gép Gyulafehérvár környékén lezuhant – állítólag gyalogsági kézifegyverrel lőtték le a helikoptert. [Ştefănescu: 33.]

A FSN hivatalosan közölte: a Ceauşescu-házaspárt biztonságos helyen őrzik; letartóztatták az RKP KB több tagját és szabadon engedték a kommunizmus politikai foglyait.

1990. január 13.

Marosvásárhelyen, a Stúdió Színházban 2. orsz. küldöttgyűlését tartotta az RMDSz, melyen Szándéknyilatkozatot fogadtak el. Fejezetei: Az RMDSz felépítése és működése. Az RMDSz részvétele a közéletben. Az RMDSz gazdasági és szociális irányelvei. Az RMDSz irányelvei az oktatás kérdéseiről. A sajtó, az irodalom, a művészet, a hagyományápolás kérdéseiről. Az RMDSz ifjúságpolitikája. – A tagságra vonatkozó kitétel (tag lehet minden „18. életévét betöltött magyar nemzetiségű állampolgár”) kirekesztő jellegű volt, emiatt több támadás érte a Szövetséget (a Pro Europa Liga is tiltakozott). Utóbb ez a paragrafus módosult. [Domokos1: 126.] – A 6. pont rögzítette a szövetség ún. ernyőszerepét: „A Szövetség egybefog minden olyan szakmai, érdekvédelmi, művelődési, vallási egyesületet vagy szervezetet, amely kész együttműködni vele a közösen vállalt társadalmi és nemzeti célok érdekében.” (→ 1990.01.07, 1990.02.24)

A FSN Kovászna megyei tanácsa elnökévé választotta Kozsokár Gábor közgazdászt.

A székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi erőszakos cselekményekkel (gyújtogatás, lincselés) kapcsolatban (→ 1989.12.22) Domokos Géza tisztázta: „a cselekedeteknek nem volt románellenes jellege, miként a dolgot egyes külföldi rádióadók és újságok beállítják”.

1990. január 26.

Kovászna megyében megkezdték a kétnyelvű helységnév-táblák felszerelését. Elsőnek Sepsiszentgyörgy határában jelent meg új tábla. [Háromszék, jan. 26.]

Dumitru Mazilu lemondott a CFSN-ben betöltött funkciójáról. (→ 1990.01.17)

1990. március 7.

Marosvásárhelyen, kétnapi eredménytelen tárgyalás után, ülősztrájkot kezdtek az OGyI m. hallgatói, mert az Okt. Min. elutasította követeléseiket: külön keretszám a m. anyanyelvűek részére, a két nemzetiség egyenlő arányú részvétele az egyetemi szenátusban, a teljes értékű m. oktatás helyreállítása. (→ 1990.03.10)

Sepsiszentgyörgyön megalakult a VR Kovászna megyei szervezete.

1990. március 11.

Az RMSz nyilatkozatot tett közzé, amelyben a nemzeti kisebbségek 12 szervezete elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kormány nem válaszolt a február 23-i interpellációra: a minisztérium április 15-ig alakítsa ki a nemzeti kisebbségek iskolahálózatát a következő tanévre és szervezzék meg a kisebbségi minisztériumot. Magyarázatot kértek arra, hogy a kormány miért a kisebbség-ellenességéről hírhedt Adrian Moţiut nevezte ki Erdély kérdéseivel foglalkozó miniszteri rangú államtitkárrá.

Temesvárott, a romániai események alakulásával elégedetlen forradalmárok közzétették a Temesvári Kiáltványt (más források szerint: Temesvári Nyilatkozat), amelyben a forradalmi eszmények győzelmét sürgették. A 13 pontból álló dokumentumban kifejtették, hogy (1.) a Temesvárról indult forradalom nemcsak a diktátor, hanem a kommunizmus megbuktatását is célozta. (2.) Tekintve, hogy a temesvári forradalomban minden társadalmi réteg részt vett, „kategorikusan ellenezzük a társadalmi osztályok és rétegek egymás ellen uszításával megvalósított uralom tipikusan kommunista technikáját (…), ezért civilizált párbeszédet” követelnek a különböző rétegek között. (4.) „Meghívjuk az összes sovinisztákat szerte az országból, legyenek azok románok, magyarok vagy németek, jöjjenek el Temesvárra átnevelő kurzusra a tolerancia és a kölcsönös tisztelet szellemében (…)”. Az 5. pontban a kommunista párt újjászületése ellen emeltek szót. A 7. pont a reformkommunista csoportok térnyerését ítélte el. A sokat idézett 8-as pont kimondta: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő törvényhozási ciklusra a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. Jelenlétük ugyanis az ország politikai életében a fő forrása a jelenlegi román társadalmat őrlő feszültségeknek és gyanakvásoknak. Elengedhetetlen, hogy a helyzet letisztulásáig és a nemzeti megbékélésig távol maradjanak a közélettől. Úgyszintén követeljük, hogy a választási törvény foglalja külön paragrafusba, miszerint volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak Románia elnöki tisztségére (…)” A 9–11. pontok gazdasági jellegű szempontokat tisztáztak, a 12. pont az emigránsok elleni hangulatkeltést ítélte el, a 13. pont a tervezett nemzeti ünnep (december 22.) ellen emelt szót. Befejezésül kijelentették: „mi, a kiáltvány szerzői az 1989. december 1–22. közötti események résztvevői nem tekintjük befejezettnek a forradalmat. Folytatni fogjuk békésen, de határozottan.” (→ 1991.03.10)

Sepsiszentgyörgyön megalakult az AFDPR Kovászna megyei szervezete. A vezetőség tagjai: Török József (eln.); Pap Sándor, Vajna László (aleln.); Csobotár István (titkár). (→ 1990.04.11)

Kikiáltották Litvánia függetlenségét. Hamarosan Lettország és Észtország is követte a példát. (→ 1990.04.18)

1990. március 27.

A szászrégeni Frăţia Românească szervezetnek a – székelyföldi románellenes akciókról szóló – híreszteléseit Ardeleanu Gavril ezredes, a Belügymin. Kovászna megyei vezetője cáfolta.

1990. április 11.

Az AFDPR Kovászna megyei szervezete, tiltakozásul a marosvásárhelyi kirakatper (→ 1990.03.29) ellen, melyben hét cigányt ítéltek el (mint az események egyedüli bűnöseit), az elítélteket a szövetség tb. tagjai közé sorolta.

Az RMSz közölte a Szatmár megyei rendőrfőnökkel készült rádióinterjú szövegét (elhangzott a Marosvásárhelyi Rádióban, márc. 16-án). A riporter azon kérdésére, hogy mit tud a nagy számban Mo.-ról érkezett turistákról, akik márc. 15-én botrányos jeleneteket rendeztek, megsértve a ro. lakosság önérzetét, a rendőrfőnök azt válaszolta, hogy ilyenekről nem tud, az érkező turisták száma átlagos volt.

1990. május 20.

A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).

A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)

Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.

Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]

„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.]

1990. május 26.

Az RMDSz Kovászna és Hargita megyei szervezetei nyílt levélben tiltakoztak Petre Roman kormányfőnél a 521/1990. sz. kormányrendelet tartalma miatt (→ 1990.05.12, 1990.05.29)

Csíkszeredában alakuló ülését tartotta a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (RMÚE). [A testület nevét, az RMÚE rövidítés nehézkes kiejtése miatt 1993-ban megváltoztatták, az új név: Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE).] (→ 1993.02.21)

A kényszer-emigrációban élő Kincses Előd (→ 1990.03.30) Bécsből nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, a marosvásárhelyi események kivizsgálásával és az ellene felhozott koholt vádakkal kapcsolatban. [Kincses 1: 49.]

1990. augusztus 2.

Az RMSz folytatásban kezdte közölni a marosvásárhelyi márciusi események vizsgálati jegyzőkönyveit. Egymás mellett szerepelt a Mânzatu-jelentés és a Helsinki Watch beszámolója. Az utóbbi tárgyilagosabb, az előbbi olyan elfogult, hogy a vizsgáló bizottság tagjai sem írták alá – mondotta Kozsokár Gábor [Háromszék, aug. 4.] (→ 1990.03.19, 1990.03.20, 1990.03.22, 1990.10.09)

Hosszas vita után m. prefektust (Fodor Ferenc) neveztek ki Kovászna megye élére.

Iraki csapatok lerohanták Kuvaitot. (→ 1991.01.17)

1991. július 24.

A Háromszék a Zengő Nyíl röplapról cikkezett, melyet Kovászna megyében terjesztettek. A röplap a székely szupremáciát szorgalmazta, az RMDSz-t kriptokommunista szervezetnek, a háromszéki értelmiségiek nagy részét (pl. Magyari Lajos, Sylvester Lajos) árulónak nevezte és bejelentette, hogy Székelyudvarhelyen 1991. ápr. 18-án megalakult a Székely Demokrata Párt (SzDP) [?!]. A röplapot Borbély Levente írta alá. – A hírlap munkatársa felkutatta Borbély Leventét és kifaggatta a röplapról [Mit is akar a SzIF és az SzDP? Háromszék, aug. 7.]. Borbély Levente bevallotta, hogy elkeseredett pillanatában írta a röplapot az SzDP megalakulásáról. A SzIF létezik (→ 1990.02.08) ugyan, de nem kívánnak egységbontók lenni. [A székely ifjak elégedetlenségéről lásd még: 910327 és UH, 1996. okt. 31.]

1991. szeptember 23.

Brassó, Hargita, Kovászna, Maros megyék területi RMDSz-szervezeteinek képviselői Csíkszeredában megalakították a székelyföldi RMDSz-szervezetek koalícióját (Székelyföldi Koalíció = SzfK). Hangsúlyozták, hogy elfogadhatatlan Románia nemzetállamként való meghatározása. Madaras Lázár kifejtette, hogy mások a tömbben és mások a szórványban élők autonómiatörekvései. Több székelyföldi szervezet más nézeteket vall, mint az RMDSz orsz. vezetése. [RMSz, szept. 25.] (→ 1991.11.30, 1992.01.25)

1991. október 17.

A parlament két házának együttes ülésén felolvasták a Hargita és Kovászna megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. Az RMDSz kérte, hogy halasszák el a csak aznap reggel kiosztott 173 oldalas jelentés megvitatását, de – a nyilvánvaló manipulációs okok miatt – az indítványt elvetették, a jelentést a tévé és a rádió is közvetítette. Az ún. Har–Kov-jelentés elüldözötteknek tüntette fel a kényszerkihelyezéssel Székelyföldre kihelyezett tanárokat, akik 1989 után visszatértek a szülőföldjükre. A m. és ro. iskolák szétválasztását szintén elítélte a jelentés. Az ülés megkezdésekor Tokay György kért szót, bejelentve, hogy a Har–Kov-jelentés ismertetése révén a tévé nézői a m. kisebbség „ellen irányuló, előre megfontolt szándékú és felelőtlen támadásnak” lehetnek tanúi. Az RMDSz parlamenti frakciója tiltakozásul kivonult az ülésről, mert a jelentés „az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg”. A jelentés az üldözés egyik fő bizonyítékának tekintette azt, hogy a Székelyföldön 1989 decemberében megöltek 4 románt, figyelmen kívül hagyva, hogy ezeket a személyeket nem románságukért lincselték meg, hanem azért, mert a Ceauşescu-rezsim kíméletlen rendőrei voltak. A jelentéstevők elhallgatták, hogy a két székely megyében m. rendőrökkel is végzett a népharag, ugyanakkor azt sem említették, hogy rendőr-áldozatok színromán helységekben is voltak. (→ 1991.10.24) – A jelentést brosúra formájában országos szinten terjesztették. (→ 1992.02.12)

A szenátus elfogadta a SRI működéséről szóló törvény tervezetét. A tervezet jellegéről Markó Béla beszélt az RMSz riporterének. [RMSz, okt. 17.]

1992. április 16.

Fodor Ferenc prefektus fogadta a Kovászna megyébe látogató Iliescu elnököt. Iliescu (Kozsokár Gábor jelenlétében) a pártok vezetőivel tárgyalt. A VR és a PUNR felrótta az elnöknek, hogy magukra hagyták őket a „magyar tengerben”. Követelték: a kétnyelvű feliratok eltávolítását, bérpótlékot a ro. hivatalnokoknak és az RMDSz betiltását. [RMSz, ápr. 18.]

Tamás Emil rendőrszázados Mihai Ulpiu Cherecheanu főügyésznek küldött levélben leplezte le a marosvásárhelyi helyhatósági választások idején tapasztalt csalást. Számtalan személyazonossági igazolványt hamisítottak, így akarták növelni a PUNR szavazóinak számát. A leleplezés pontos adatokkal, a felelősök nevének és tisztségének megnevezésével írta le az akciót, amelyben a rendőrségi lakossági nyilvántartás több tisztje is cinkosságot vállalt. A leleplező levelet ro. lapok is közölték, de nem a bűnösöket tartóztatták le, hanem Tamás Emilt küldték tartalékállományba. [Népújság, ápr. 16.; MN, júl. 14.]

Virgil Măgureanu, parlamenti meghallgatása során tagadta szekus múltját [!] (→ 1992.04.15), egyben megfenyegette a honatyákat, hogy nyilvánosságra hozza a besúgók listáját, a képviselők dossziéit. [RMSz, ápr. 17.]

A România Liberă közölte a ro. nagykövetségeken dolgozó hajdani szekus munkatársak listáját, melyen több nagykövet, titkár és tanácsos neve olvasható. Traian Chebeleu próbálta szépítgetni a helyzetet, megjegyezte, hogy nem lehet egy csapásra kicserélni valamennyi munkatársat. [MH, ápr. 16.]

Az utóbbi 6 évben 44 ref. lelkész hagyta el véglegesen Erdélyt. [EN, ápr. 16.]

A CD pártszövetség elnökéül választotta Corneliu Coposut.

1992. május 30.

Bukarestben sajtóértekezleten ismertették a népszámlálás (→ 1992.01.07) előzetes adatait. Ro. 22,760.449 fős összlakosságából 1,620.199 (7,1%) a m. nemzetiségűek száma (az előző, 1977-es népszámláláskor 1,713.928 volt, azóta 93.729-cel csökkent). A m. kisebbség Hargita (84,6%) és Kovászna (75,2%) megyében van többségben. Jelentős számban élnek még Maros (41,3%), Szatmár (35%), Bihar (28,5%) és Szilágy (23,7%) megyében. Felekezeti számok: róm. kat. (1,114.820); ref. (801.577); unit. (76.333); lutheránus (39.000); evang. (21.600). [MH, máj. 30.] – A lakosságnak csak 89,4%-a ro. nemzetiségű, tehát az ország gyakorlatilag nem nemzetállam. (→ 1993.03.18, 1993.06.11)

Székelyudvarhelyen megtartotta első közgyűlését a Romániai Magyar Pax Romana (RMPR). Céljai: a kat. értelmiség összefogása, személyes tanúságtétellel terjeszteni a keresztény lelkiséget, ápolni a m. kultúrát, elősegíteni a keresztények ökumenikus egységét. [RMSz, jún. 12.]

Ro. elismerte Bosznia-Hercegovinát. [RMSz, jún. 2.] – Az ENSz Biztonsági Tanácsa embargót rendelt el Jugoszlávia ellen, mert az beavatkozott a boszniai polgárháborúba. (→ 1992.06.08)

Dáné Tibor levele Borbély Ernővel szállt vitába. Rámutatott, hogy a liberálisok nem ismerik el a kisebbségek jogait, s Erdélyben alig van hagyománya a szabadelvű gondolatoknak. [RMSz, máj. 30.]

1992. július 20.

Miniszterelnöki rendelettel leváltották Hargita és Kovászna megye m. prefektusát: Pataki Imrét, ill. Fodor Ferencet és helyettük románokat neveztek ki. Az RMDSz Kovászna megyei szervezetének tiltakozó nyilatkozatát a PAC megyei képviselői is aláírták. (→ 1992.07.23, 1992.08.05, 1993.03.25)

1992. július 25.

Brassóban kibővített ülést tartott az RMDSz OE. Tiltakozó nyilatkozatot tettek közzé a prefektuscserék ellen. Az elnökség felszólította a Hargita és Kovászna megyei szervezeteket, hogy a zsidóság szenvedései iránti tiszteletből tiltakozásul ne sárga csillagot (→ 1992.07.23), hanem fehér kokárdát tűzzenek ki (→ 1992.08.03). [RMSz, júl. 29.] – Ugyanezen az ülésen, az EMKE fölkérésére, kijelölték az MVSz augusztusi konferenciájára utazó, az erdélyi magyarságot képviselő küldöttséget.

Az RMDSz platformjai (EMK, SzK) és pártjai (RMKdP, RMKgP, RMSzdP) közös állásfoglalásban rögzítették: a parlamenti választásokon az RMDSz ne jelölje a régi nómenklatúra tagjait (kivétel – ellenálló múltja miatt – Király Károly és Sütő András), az RMDSz jelöltjei politikai önéletrajzban tisztázzák a kommunista hatalomhoz való viszonyukat. [BN, júl. 25.]

Iliescu, gazdasági vezetőkből álló küldöttség élén Kuvaitba utazott, abban a reményben, hogy az emírség megjutalmazza Ro.-t, amiért az támogatta az Irak elleni embargót. [Reuter, AFP, MTI]

Barcelonában megkezdődtek az aug. 9-ig tartó 25. Nyári Olimpiai Játékok, amelyen – sok évi kizárás után (→ 1990.10.15) – a Dél-afrikai Köztársaság sportolói is részt vehettek.

1992. augusztus 3.

Th. Stolojan Sepsiszentgyörgyön tárgyalt Hargita és Kovászna megye képviselőivel és az RMDSz-megbízottakkal a prefektusok leváltásának ügyéről. Arra a tervre, hogy a magyarok fehér kokárdát tűzzenek ki elégedetlenségük jeléül, Stolojan megjegyezte, ehhez joguk van, a ro. fél is kitűzhet két fehér kokárdát. [MN, aug. 5.] (→ 1992.07.25, 1992.08.05)

1992. augusztus 5.

A kormány döntése értelmében a két székely megyében egy-egy ro. és m. prefektus lesz, egyenrengúan: Ioan Dan Telea és Fodor Ferenc (Kovászna); Doru Ion Voşloban és Várady György (Hargita). [RMSz, aug. 6.] (→ 1992.07.20, 1992.08.03, 1993.03.25)

1992. szeptember 27.

Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]

A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5).

Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.]

Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes.



lapozás: 1-20 | 21-40 ... 101-108




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998