Az RMDSz nyilatkozatban tiltakozott a Külügymin. átirata ellen (→ 1992.10.09), amely arra kötelezi a kormány helyi intézményeit, hogy csak felsőbb jóváhagyással értintkezzenek külföldi hivatalos személyekkel és hatóságokkal. Ez az okmány alkotmányellenes, sérti a helyi autonómiának a 69/1991-es törvényben kimondott alapelveit és felidézi azt a korszakot, amikor az állampolgároknak minden külföldi kapcsolatukról számot kellett adniuk. Elfogadhatatlan az is, hogy megtiltották az Erdély név használatát. [Népújság, okt. 29.]
A PUNR elítélte az RMDSz nyilatkozatát és az ünnepélyes templomi esküt. Funar javasolta az RMDSz betiltását. – C. V. Tudor (PRM), Ion Raţiu (PNTCD) egyaránt ellenzi a kollektív jogokat, Corneliu Coposu jogosnak tartja a magyarság törekvéseit. Petre Roman is elítélte a belső önrendelkezést, szerinte az állam egységét érintő jogosítványokat csorbítja. [Népszabadság, okt. 28.; Szabadság, okt. 31.]
1992. október 28.
Az RMSz nyilvánosságra hozta Szőcs Géza és Domokos Géza – a Hargita megyei jelöltállítás ügyében folytatott – levélváltását. Szőcs Géza szerint az elnökség az eljárást „egy hibás politikai akarat etikátlan és alapszabályellenes módszerekkel való keresztülvitelének tartja”. [RMSz, okt. 28.]
1992. október 31.
A Korunk 10-es száma Szőcs Géza-interjút közölt. A kisebbségi lét folytonos háttérbe szorítottságot eredményez, ugyanakkor „az erdélyi magyarság még mindig a közösségi és spirituális értékektől a leginkább áthatott magyar népcsoport.” – Az RMDSz az „egyetlen koherens, következetes és stabil politikai erő ebben a térségben (…) a világ egyetlen pártja vagyunk, amely működik, és tisztában van azzal, hogy soha nem fog tudni kormánypárttá lenni”. [Korunk, 10. sz.]
